Hitünk, 1972 (20. évfolyam, 6-12. szám)

1972-06-01 / 6-7. szám

-2-Pedig 0 feltétlen Ür,aki az élet minden mozzanata ra kiszabja akaratát. "En vagyok az Üt, Igazság és Siet" mondotta saját magáról.

Mikor Péter apostol e_ löször prédikált a Meg - váltóról, többek főzött ezeket mondotta: "Tudja meg hát Izrael egész háza, bizonysággal,hogy Ür rá és Krisztussá tette Ot az Isten".(Csel.2; 36) Ez pedig azt jelenti, hogy amikor Krisztus keresztjének áldásaiban ré_ szesülünk, ugyanakkor el ismerjük öt Urunknak is. Ez a bibliai tanítás és felfogás tesz bennünket sáfárokká mindazon javak felett, amelyekkel csak Isten kegyelméből rendel kezünk. Másszóval: Isten ránk bízta mindazt, ami az Övé, hogy avval mi hü ségesen gazdálkodjunk.Mi vei semmit sem hoztunk e világra és nem is viszünk magunkkal semmit, itt és most kell a kapott tálén tumokkal Krisztus akarata szerint hűségesen szolgálnunk. Vonatkozik ez az anyagi javakra, mint minden másra,legyen

az pénz, idő, tudás, vagy egyéb adottság és lehetőség, minden az Üié mindent az 0 akarata s$ rint kell felhasználnunk.

A mai Ige főleg a pénzzel kapcsolatos sáfárságra utal. Akárhonnan is jöjjön az, mindig az Ümak az adománya és ezért úgy kell vele ga_z dálkodnunk, amint azt az Ür elvárja tölünk.Semmi nem mutatja meg jobban Isten és embertársaink iránti szeretétünkét, mint felfogásunk a pénz röl, anyagiakról, úgy mint hálánk kifejezésének eszközeiről.

A hitetlen ember feL_ fogása a pénzről mindnyájunk előtt ismeretes. A hitetlen embert csak az érdekli, hogy mije van, mennyié van? Kris_z tus viszont arra kiváncsi, hogyan használjuk fel azt, amink van? A hitetlen mindig arra gondol, hogy tudna még többet szerezni? Krisztus pedig csak arra gon dől, hogy tudna még töb bet adni? A hitetlent legfeljebb az érdekli, hogy mennyit ad? Krisz-