Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 2. szám - Tinódi Gábor: A délerdélyi magyarság szellemi élete
A délerdélyi magyarság szellemi élete 81 nácsadókká. Ezek a naptárak igykeztek pótolni a hiányzó magyar népies kiadványokat és a néplapot, ápolták a magyar művelődés egységét, irodalmunk szeretetét és a megtépdesett, töredező magyar öntudatot erösítgették. Ezér kellett róluk hosszabban írnunk, hiszen a legújabb időkig a délerdélyi magyarság könyvkiadásának legjelentősebb részét naptáraink tették ki. Ha Végül számszerűleg is áttekintjük könyvkiadásunkat, a következő, bizony nagyon szerény, számokat kapjuk. Mindjárt a bécsi döntést követő időszakban, 1940-ben tizennyolc magyar munka jelent meg. Ebből nyolc naptár volt, a többi munka közül pedig csak a Jakabffy Elemér: Krassó-Szörény vármegye története c. munkája tekinthető könyvnek. 1941-ben ötvenkét magyar kiadvány jelent meg, ebből hat darab alig pár lapos egyházi körlevél, jegyzőkönyvi kivonat, képsorozat vagy kotta, tíz darab pedig alig egy ív terjedelmű különlenyomat volt. Eszerint harminchat könyvnek nevezhető kiadvány jelent meg 1941-ben, de hogy ezekről némi fogalmimk legyen, elég megjegyeznünk azt, hogy csak tizennégynek a terjedelme haladta meg a száz oldalt. 1942-ben ötvennégyre emelkedett a kiadott munkák száma, ebből tizenötöt tett ki a vallásos irodalom és ugyanannyit a naptárak. Ezenkívül főleg a megjelent tankönyvek száma emelkedett (6). Ezek az adatok önmagukban is eléggé jelzik a romániai magyar könyvkiadás törekvéseit és talán — lehetőségeit is. 1942-ben például 4158 könyv jelent meg összesen Romániában. A magyar könyvtermelés tehát ennek alig 1.3‘>/o-át tette ki. Az 1943. év számbelileg valószínűleg nem hoz emelkedést, de értékben annál inkább. Most jelennek meg az első értékesebb eredeti munkák: Szem- lér Ferenc: Hazajáró lélek c. visszaemlékezései, Kábós Éva: Amit az én sorsom megad nekem c. verseskötete és a Romániai Magyar írók Antológiája. Ez utóbbi az első kísérlet délerdélyi magyar íróink együttes bemutatására. Ha végül a könyvkiadás helyei szerint akanmk az új irodalmi központ kialakulására következtetni, meglehetős ingadozásokat láthatunk. Az első évben Temesvár vezet, utána Nagyenyed, majd Brassó következik, 1941-ben azonban már Nagyenyeden jelenik meg a magyar munkák 50o/o-a és Temesvár után Arad kerül a harmadik helyre, 1943-ban pedig úgy látszik, hogy a nagyenyedi kön3rvkiadás kissé visszaesett és Arad tört előre. A könyvkiadásnak ezek az ingadozásai, változásai nem annyira a szellemi központ keresését mutatják, mint inkább azt, hogy könyvkiadásunk fejlődését három magyar egyházi kézen levő nyomda és a hozzájuk fűződő érdekek befolyásolták. A szellemi erők azonban nem mindig vannak ott, ahol megvannak a könyvkiadási lehetőségek. Az erdélyrészi írók munkái például néha Temesvárt vagy Aradon jelentek meg. Aradon viszont, ahol ma az egyetlen romániai magyar folyóirat szállást és a szép- irodalom kiadót kapott, jelenleg nem lakik egyetlen magyar író sem. A különböző erőknek ez a nagy megosztottsága okozza azt, hogy délerdélyi életünkben nem tud egy olyan szellemi központ kialakulni, amelynek tekintélyét mindenütt elfogadnák.
