Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 2. szám
A „KORTÁRSAK“ Szegény Petőfi, ha véletlenül valami csodából megjelenne köztünk, bizonyára nagyon csodálkozna. Milyen népszerű is volt ö ötven évvel ezelőtt. Nagynevű emberek, díszes állású urak egymásután visszaemlékeznek arra az időre, mikor boldoggá tette őket egy-egy találkozás a nagy poétával. Fölkelnek a „kortársak“. Mind, mind előkelő urak. Mindegyiknek van egy története, amelynek az a vége, hogy menynyire tisztelték ők ezt a „tüneményszeiű lángelmét“ s milyen boldogok, hogy beszélhettek vele. S minket, kik már oly távol esünk a nagy időktől, kik csak írásokból ismerjük a magyar őserö legnagyobb szülöttének élettörténetét, most egyszerre megszáll a — kétség ... Hogyan? Hát amit eddig Petőfi életéről olvastunk és tudtunk, üres mendemonda ... ? Hiszen a „kortársak“ rajongással szólnak róla s azt állítják, hogy boldogok voltak, mikor köntösét érinthették?!... Hiszen Petőfi akkor a világ legszerencsétlenebb poétája volt, akit már életében megértett, akiért már életében rajongott mindenki. Micsoda hitványság volt meghamisítani ezt az igazságot s elhitetni serdülő milliókkal, hogy a nagy költőt kora nem méltányolta eléggé ?! ... És azért csak olvasunk régi írásokból. Azok mást beszélnek. Nyomorról, küzdelemről, sorscsapásokról, igazságtalanságról, szomorú és sötét dolgokról. Azok a nagy urak, kik most büszkén „emlékeznek, vissza“, kik most sorba kamatoztatják a jóféle Petőfi-tőkét, míg élt, lenézték a szegény exaltált eiubert, kopott, fakó poétát. Ez az igazság, ez a hisztorikum. És ezt az igazságot szinte megköveteli Petőfi hatalmas egyénisége. Nem volt ő olyan kicsiny ember, hogy saját kora megértse, hogy saját „kortársai“ méltányolják. A mostani visszaemlékezések a siker eredményei. A siker minden és mindent megszerez. Megszerzi a rajongó „kortársakat“ is. A valóság pedig az, hogy ötven év kellett ahhoz, hogy Petőfit megértsék, csodálatos nagyságát méltányolni tudják. Kora nem értette meg, a „kortársak“ nem jól emlékeznek. Ady Endre: Vallomások és tanulmányok. 133—131. 1.
