Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 1. szám - Magyar Figyelő - Időszerű politikai kérdések folyóiratunkban
Magyar Figyelő 61 gyors alkalmazkodóképességgel, a földtulajdont kivéve, minden másegyebet: ipari és kereskedelmi vállalatokat, ingó javakat, termést, gyorsan a »magángazdálkodás« keretei közé vontak s vonatok hosszú sora szállította tavaly meg tavalyelőtt Odesszából a gabonát, húskonzervet s a páratlanul édesízű transznisztriai gyümölcsöt Romániába, nagy mértékben megkönn3dtve a román kormányzat közellátási gondjait. NAGY ELEK IDŐSZERŰ POUTIKAI KÉRDÉSEK FOLYÓIRATAINKBAN A Külügyi Szemle 1943. novemberi számában Török Árpád „Duna- völgyi együttműködés“ címmel nagy- érdekességű cikket írt. Ebből vettük az alábbi részletet: A két világháború között széles diszkusszió folyt a dunavölgyi népek közötti viszony újjárendezésé- ről. A rendezés végső célja sokak szemében a dunai államok között bizonyosfokú politika egység létesítése volt. Ez a célkitűzés rendkívül messzemenő, hiszen nem kevesebbről volt szó, mint független államoknak egy olyan politikai, egységbe való tömörítéséről, amely jóval túlment a közönséges nemzetközi szövetségen. Ilyen terv indokolása természetszerűen nem volt könnyű feladat. A legegyszerűbb, legkézenfekvőbb a gazdasági indokolás volt. A gazdasági anarchiának a megszüntetése valóban olyan célkitűzés volt, amely igazolhatta az akkori dunavölgyi helyzet bizonyosfokú megváltoztatását. Ámde bármilyen káros volt is a gazdasági rendszer, annak megszüntetése érdekében még nem kellett szükségszerűen független államokat egy konföderációba tömöríteni. A célt egyszerűbben is el lehetett volna érni, ha valóban nem lett volna másról szó, mint egy hibás gazdasági rendszer megváltoztatásáról, így hallottunk a dunai népek sorsközösségéről, történelmi összetartozásáról, sőt rokonságáról. Mindez azonban nem tudta sem az államférfiakat, sem a széles tömegeket egy konföderáció érdekében megmozgatni. Jóformán csak ideológiailag foglalkoztak az eszmével, anélkül, hogy annak átütő hatása lett volna. Mint tudjuk, a kelet-középeurópai államoknak konföderációkba való tömörítése ma ismét élénken foglalkoztatja a nemzetközi közvéleményt. Ez a mai vita azonban egészen más előfeltételekből indul ki. Mindenekelőtt le kel szögezni, hogy egy teljesen új európai helyzet van kialakulóban. Igaz, ennek egyenlőre csak a körvonalai láthatók. Nyilvánvaló azonban, minden kis államnak érdeke, hogy olyan új egyensúly alakuljon ki a kontinensen, amely a tartós béke feltételeit magában foglalja. Mennél kevesebb már most az önálló külpolitikai egységek száma és mennél kisebb közöttük a hatalmi különbség, annál könnyebb egy állandó nemzetközi egyensúly megteremtése. Ha a kis államok konföderációba tömörülnek, ezzel kétségtelenül hozzájárulnak e két feltétel megteremtéséhez. Ez egymagába véve is eléggé indokolja a diszkussziót. Hiszen ma egészen új elhelyezkedésről, nem pedig egy megmerevedett egyensúly felborításáról van szó. Azonban nemcsak általános indokokat lehet e törekvés érdekében felhozni. A kis államok az elmúlt években rendkÍAáil súlyos tapasztalatokra tettek szert, amelyekből azt a meggyőződést szerezhették, hogy a nagyhatalmak politikájába való közvetlen bekapcsolódásuk révén saját biztonságuk nem hogy fokozódott volna, hanem ellenkezőleg annak játékszerévé és
