Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 1. szám - Kiss Jenő: Forrongás katolikus szellemi életünkben
38 Kiss Jenő teremtésére szólítja. Kiveszett belőle a felelősség tudata és eszébe sem jut, mivel tartozik a közösségnek.“ „Ha teljes sikert akarunk, nekünk kell a társadalom és a közvélemény irányítását megszereznünk.“ Mindjárt meg kell jegyeznünk: a közösségi szerepvállalás minden szociális kötelezettségének tudatában teszi meg P. Varga ezeket a kijelentéseket, maga részéről is leszögezve, hogy mindenek előtt álló, legsürgősebb feladatunk a szociális bajok orvoslása. „Amíg az elvekben tökéletes közöttünk az egység, a cselekvés síkján annál nagyobbak az ellentétek. Először is nem értünk egyet abban, még az egyházi emberek sem, hogy minden veszély eltörpül a mellett, amelyet a különféle színezetű szociális forradalom jelent. Éppen ezért kellene most minden erőnket ennek leküzdésére összpontosítani, félretéve jobbidőkre minden egyéb okos tervet és különben dicséretes vállalkozást.“ P. Varga szociális ébresztő munkája különben (függetlenül attól, hogy politikai vonatkozásaiban esetleg kifogás alá eshetik) a maga szabad és erőteljes hangjával nagy hatással volt katolikus szellemi életünk ilyen irányú fejlődésére és sokat köszönhet neki az a fiatal publicista-gárda is, mely az Üj Élet körül csoportosulva, e folyóirat előbb méltatott magatartását meghatározta. Nem lesz talán érdektelen egy-két ilyen vonatkozású idézetet szintén ideiktatni P. Vargától, annak érzékeltetésére, hogy ma már hogyan ítéli meg e kérdéseket maga a papság is. „... Az egyetlen boldogító meglepetés lenne az emberiség számára a keresztény társadalmi rend bevezetése, de mi éppen erre nem mutatunk komoly hajlandóságot, még kevésbbé elszántságot, mert sokan abban is konzervatívok vagyunk, amiben a kereszténység sohasem lehet konzervatív, t. i. a szociális fejlődésben; sőt számosán közülünk jobban rettegnek az újítástól e téren, mint a tévedéstől.“ „A mi erkölcstanunk önmagában, különösebb alkalmazás nélkül is egyetlen elmarasztaló ítélet az uralkodó társadalmi és gazdasági rendszer fölött, mert ez nem egyéb, mint törvényesen elfogadott uszora- rendszer, amely XTTI. Leó szavai szerint felfalja a népek boldogságát és békéjét. Mivel pedig a katolikus társadalom zöme mindeddig nem tette magáévá ezt a felfogást és érdekeltsége szerint vagy megalkudott a fennálló renddel, vagy a forradalom táborához szegődött, a kereszténység tekintélyét vesztette a közvélemény előtt, sőt egyenesen a társadalmi haladás közellenségének bélyegezték... Megváltó fordulat csak akkor áll majd be, amikor minden keresztény az emberi méltóság ügyvédje, az eltiprott jog és megtagadott igazságosság rendjének előhar- cosa lesz. Ez a legkevesebb szeretet, amivel embertársainknak tartozunk.“ „Nem számoltunk le önmagunkkal és megátalkodtunk az erkölcsi renyheség bűnében, mert a keresztény és nemzeti ébredés korszakában is akárhányszor fontosabb volt egy igazgatósági tagság, vagy hajtóvadászat, mint a magyar munkásélet sötét problémái. Azt még értjük, hogy e felelősséget nem érezték azok, akik csak a politikai jelszavak cégtábláját festették át és maradtak, amik voltak. Egyáltalában nem menthetők azonban a többiek, akik a keserű történelmi leckét meg-
