Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 7. szám - Domokos Sámuel: A pesti Luceafărul írói köre
A PESTI LUCEAFÄRUL ÍRÓI KÖRE A SZÄZADELEJI román szellemi élet kialakításában kétségtelenül a legnagyobb szerepet a pesti „Luceafärul“ című szépirodalmi folyóirat köré csoportosult írók játszották. A Luceafärul az akkori román társadalomban, a regáti román társadalmat is ideértve, valóságos szellemi mozgalmat idézett elő, olyan mozgalmat, mely a lap irodalmi leple alatt politikai célokat szolgált. A Luceafárult 1902-ben alapította a Budapesten tanuló román egyetemi ifjúság. A lap főszerkesztője Ciura Sándor, klasszikus műveltséggel rendelkező balázsfalvi tanár volt, aki Simin álnéven írta cikkeit. A kiadó Bánufiu P. Aurel kis családi vagyonát áldozta fel a folyóirat anyagi támogatására. A Luceafärul szerkesztése később Täsläuanu, majd Goga kezébe ment át. A Luceafärul 1906-ig jelent meg Budapesten, akkor Nagyszebenbe tette át székhelyét s egészen 1914-ben bekövetkezett megszűnéséig itt jelent meg. 1919-ben a folyirat újra megindult, most már lorga szerkesztésében. Azóta hosszabb-rövidebb megszakításokkal hasonló néven napjainkban is megjelenik. A folyóirat fénykorának a pesti időszakot tekinthetjük. Később is, különösen 1919 után mindent elkövettek a lap szerkesztői, hogy a folyóirat színvonala elérhesse a pesti Luceafárulét, de minden ilyen irányú fáradozásuk hiábavalónak bizonyult. Önkén3d;elenül is felvetődik a kérdés, mi volt a folyóirat hatásának a titka, honnan vette a Luceafärul azt az erőt, amellyel az egész román társadalmat megmozgatta? Hogy ezekre a kérdésekre feleletet kapjunk, szükséges ismernünk a pesti Luceafärul programját. Ezt pedig csak úgy érhetjük el, ha előbb megismerkedünk a magyarországi románság mult- századvégi és századeleji politikai életével, mert a Luceafärul mozgalma a századeleji román politika vetülete volt. A KIEGYEZÉS UTÁN a magyarországi román politikai élet vezetői, nyilván számításaikban csalódva, elkeseredésükben két táborra osdottak: az ú. n. passzív és az aktív táborra. A passzivis- ták minden magyar politikai megnyilvánulástól távoltartották magukat s magatartásukat leginkább a számukra balul végződött 1894. évi ú. n. memorandum-per jellemezte. Az aktivisták természetesen vállalták továbbra is a belpolitikai harcot; vezérük Vlaicu Aurel volt, aki elsőnek fogadta el a magyar képviselői mandátumot. Ezzel megszűnt lényegében a magyarországi románság belpolitikai elszigeteltsége. A később megalakult román nemzeti pártban főleg az ifjú, kezdő politikusok jutottak vezető szerephez. A nemzeti párt vezetője Lucaci Vasile görög keleti pap lett. A nagynehezen létrejött aktivista pártban azonban szintén kialakult az ellenzéki csoport, amelynek irányítói az aradi Tribuna c. lap vezetői voltak, élükön Slavici-csal. Ennek az ellenzéki csoportnak az volt a politikai meggyőződése, hogy a föderativ Habsburg-birodalomhoz tartozó autó
