Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 6. szám - Magyar Figyelő - Zathureczky Gyula: Pártpolitikai küzdelmek
MAGYAR FIGYELŐ PÁRTPOLITIKAI KÜZDELMEK A HABORtJNAK, ha nem is utolsó fejezetéhez, de minden bizonnyal utolsó részéhez érkeztünk el és kimenetele a logika vastraverzei helyett egj^re inkább a szemben álló felek idegrendszerének szubtilis hálózatától függ. Márpedig nemcsak a háború kimenetele, hanem annak természetes hullámzása is döntően befolyásolja a magyar politikai életet és a háborús napi hírek hatása különlegesebb politikai műszerek nélkül is világosan felmérhető azokban a tömegekben, amelyeket eddig, legalább is látszólag a határainktól távol folyó hadi események alig érintettek és különösebb érdeklődésüket sem keltették fel. Ez év tavasza óta a helyzet gyökeresen megváltozott és az azelőtt még politikailag semleges vagy csekély érdeklődésű nagy tömegek — amelyek megelégedtek az optinüsta kijelentésekkel és jóslatokkal — ma a legélénkebben reagálnak minden hírre, éspedig olyan időszakban, amikor többé-kevésbbé magukra hagyatva adnak hitelt a hozzájuk javarész alulról eljutó magyarázatoknak és fejtegetéseknek, anélkül, hogy módjukban állana felismerni azok valódi értékét és felfedezni a mögöttük meghúzódó szándékot. A mai, úgyszólván minden vonatkozásban latens politikai helyzetben indultak harcba a magyar politikai pártok, hogy a minden oldalról annyit hangoztatott nemzeti egységet még azon a néhány ponton is megbontsák, ahol az tényleg megvolt, vagy legalább is megvalósíthatónak látszott. Ámde kíséreljük meg eljutni a kérdés lényegéhez. A JELENLEGI HELYZETET kétségkívül a magyar politikai élet néhány alapvető hiányossága idézte elő. Első helyen tartozik ezek közé az eszmék tisztázatlansága. A nagyobbrészt értelmüket vesztett jelszavak összeütközésében kizáróan érzelmeinek kiszolgáltatva tántorgott a nemzet az utóbbi nehéz időkben ugyanúgy, mint azokban, amikor ha nem is jogosultsága, de legalább lehetősége volt a kísérletezéseknek. Diktatúra és demokrácia, parlamentarizmus és tekintélykormányzás, jobb- és baloldal, liberalizmus, marxizmus, fasizmus és bolsevizmus, ilyen vagy amolyan külpolitikai orientáció, lényegében már nem jelentett egyebet, mint bizonyos rokon- vagy ellenszenv nyilvánulásokat, anélkül, hogy a szavak jelentőségén bárki gondolkozott volna. Hatalmi, anyagi és egyéni törekvéseket lepleztek csupán ezek a felvetett szavak és történelmi tudatában támadták a magyarságot. A hangos politikai csetepaték- «an egyre élesebben tűntek fel a kormányok mulasztásai, a szervezési hibák, szociális hiányosságok, a szemhatáron előbb mesterségesen felidézett köd akaratlanul egyre szűkebb és szűkebb körre szorította a tömegek látási lehetőségét, mely a háború fokozódó nyomása következtében
