Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 6. szám - Schneller Károly: Kalotaszeg népesedési problémái II.
360 Schneller Károly 1901-10 közt az 1910-es kormegoszlás alapján, de ugyancsak az 1930-31-es magyar halandóság alapul vétele a kalotaszegi magyar községeknek 16.52%o-es, a környezetet képező román községeknek 16.91%0-es halandóságra lett volna jussuk. Ez azt jelenti, hogy akkor a román többségű községek korösszetétele 2.36%-al „veszélyesebb“ volt s ezért ennyivel lehetett volna nagyobb halandóságuk a magyar falvakénál, hogyha egyéb ú. n. tartalmi okok nem módosították volna halandósági viszonyaikat. A valóságban azonban a kalotaszegi magyar községek halandósága 23.91%o, a kolozs- megyei többi községeké 26.45%o; 9.60%-al volt kedvezőbb utóbbiaké a kalotaszegi magyar községekénél. Érdekes, hogy a többlet-halandóság eredete miképpen változott. Akkor is kb. 25%-ban a kedvezőtlenebb korelosztás függvénye volt, míg kb. 75%-ban a tényleges halandóság rovására volt írható. Viszont a magyarság poziciója jóval előnyösebb volt, amennyiben akkor 9.60%-al, ma már csak 6.88%-al magasabb a környezet mortalitása a kaloteszegi magyarságénál. A magyarság szenilizálódása, az ú. n. tiszta halandóságnak ezen ok miatt való romlása nagyobb fokú. A magyar községek halandóságának kisebb méretű javulását tehát részben — bár sajnos, csak kisebb részben — erre is visszavezethetjük. Világos ez, ha tekintetbe vesszük, hogy tisztán a korcsoportok eltolódása következtében, tehát korcsoportonként teljesen azonosnak megmaradó halandóság mellett a magyarság összhalandósága 16.52%o-ről 17.44%o-re romlott volna, míg a román többségű többi községeké 16.91%o-ről 17.73%0-re; tehát a magyarság romlási coefficiense 5.75%, a románságé 4.85%. A terhes számok grádicsait azért kellett megjámmik, hogy tisztázhassuk a magyarság halandóságbeli felvértezettségét, hogy vájjon ez örvendetes erőtöbblete-e fajunknak, avagy más okokra írandó-e? Mint láttuk, a fölénynek nem teljes az ércfedezete. Bár tény az, hogy nagyobb részben nemcsak formalis25tikus, a korelosz- lászra visszavezethető az előny, hanem tényleges. A baj csak az, hogy a múlttal szemben ez a fölény a harmincas években meglehetősen meghalványodott. Sajnos, lehet arra számítani, hogy a gyermekszám eddigi csökkenése következtében gyorsulni fog a népesség szenilizálódása s ez arra fog vezetni, hogy a nem is nagyon távoli jövőben a magyar falvak halandósága eléri vagy éppen meghaladja a román többségű községek halandósági rátáját. Természetesen, ha a halandóságnak a színvonalát az egyes korcsoportokon belül sikerülne erélyes közegészségügyi intézkedésekkel és talán méginkább a halandóságot meghatározó gazdasági tényezők kedvezőbb befolyásolásával leszállítani, akkor ezt a színvonal-kiegyenlítési folyamatot mérsékelni, elodázni is sikerülne. Nem kell említeni azt, hogy ennek sokkal bizonyosabb útja-módja lenne az, hogy ha a kalotaszegi községeknek a végzetes lejtőre jutott születési dekadenciája megfordulna s ezzel a népesség elöregedésének folyamata megállítódnék. A részletek e tekintetben is sokat mondanak, de egyébként is nagyon tanulságosak. Az alábbi tábla feltünteti a kalotaszegi községek 1931—1940 közti népesedési mozgalmát, összehasonlítva azt az 1901—1910 közötti népmozgalmi viszonyszámokkal.
