Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 6. szám - Schneller Károly: Kalotaszeg népesedési problémái II.
350 Schneller Károly Az a tény, hogy a magyar és román kalotaszegi községekben egyaránt jó kétszerannyi elvált akadt, mint amennyi a környezetet jelentő román községekben, épp annyira kedvezőtlen, mint amennyire kedvező jelenségnek vehető az, hogy az özvegyek arányszáma a magyar többségű községekben nem nagyobb, mint a környezetben, jóllehet az öregek arányszáma már akkor is magasabb volt. Fejlettebb közegészség- ügyre és nagyobb fizikai ellenálló erőre következtetünk ebből. MAGYAROK — ROMÁNOK HA AZOKRA AZ ITÉLETSZERü és a magyarság színe-javát valósággal antiszelektáló erőkre gondolunk, amelyek a letűnt viharos századok során — kiváltképpen a XVII. század második és a XVni. század első felébe sújtották fajunkat, akkor hálával kell konstatálnunk, hogy egyáltalában van még közép- és nyugat Erdélyben magyarság. (Erre vonatkozólag 1. „Szórványok és szigetek sorsa Kolozs vármegyében“ (1943) című tanulmányomnak különösen 9—14. és 61—70. lapjait.) Ámbár a Budai Nagy Antalok földje sem volt a legháborítatlanabb, de talán sovány talaja, a nagybirtokok viszonylagos hiánya és népének különleges kvalitásai^® okozták azt, hogy kevés kivétellel megtartatott színmagyamak ez a szépbe- szédű, egyenesjárású, szépen öltözködő, úri magatartású nép. Itt beolvadásról, vagy házasságbeli keveredésről szó sincs! Ez természetesen nem mondja azt, hogy az egyes községeken belül, így az egész Kalotaszegen is a magyarság és románság erőviszonyai egyszer és mindenkorra kikristályosodtak és mintegy megmerevedtek. Van fluktuáció, de ebben — legalábbis az utóbbi 2—3 emberöltő óta — nincs szerepe az asszimilációnak. Arról azonban egészen bizonyosan nincs szó, hogy a magyarság válnék hűtlenné fajához és beolvadna a románságba; valamelyes súlytalan román beolvadás egyik-másik — egyébként is csaknem színtiszta magyar községben — valószínűsíthető. Ellenben igenis szó lehet és van is szó a két faj eltérő természetes szaporodásáról, különböző vándorkészségéről; alig kétséges, hogy kivált a vándorhajlamban az eltérő igényeknek és műveltségnek is szerepe van. A népesség konzerválása szempontjából a nagyobb műveltség és igényesség gyengítő, szám-apasztó erő. Elvándorláisra késztet. Az eltérő természetes szaporodási viszonyok itt-ott megbolygatták az erőviszonyokat. Mindazonáltal feltűnő szép stabilitás példáival is sűrűn találkozunk. Mintha valami láthatatlan és Íratlan törvény gondoskodnék a gazdasági sjrmbiosisban élő két faj elegyültségéről és a mérték állandóságáról. A túloldalon levő táblázat, amely a magyarságnak az 1880-as népszámlálás által észlelt csökkenő arányrendje szerint sorolja föl a községeket, meggyőz arról, hogy az eredetileg is már túlnyomó magyar községekben, — jóllehet a románság szívós ellenállásával is elégszer találkozunk — többnyire mégis felolvad az ellenálló erő s az egyszínűsödés felé alakul a fejlődés. Kivált újabban. (3. sz. tabella.) Másrészt azonban arról is tanusErre vonatkozólag sok figyelemreméltót olvashatunk Kós Károly: „Kalotaszeg“ c. könyvéből.
