Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)

1944 / 5. szám - Szemle - Wellmann Imre: Parasztnépünk multjának feltárása

Szemle

299

hogy nem bírta homályosan képződött terveit elfogadhatóan megalkotni.“ (Új kiad. 4, 191.) „Vájjon, ha Dósa a katastropha után életben maradhat,... oly mostohán bánt volna-e vele a közvélemény?“ (22. ül. 88.) Az elhamarkodott ítélet onnan ered, hogy „semleges helyekről nem korrigálhatta a közvéleményt“ (!), hogy „nem láthatá higgadni a kedélyeket, melyek legalább a csöndes elmélkedések idején latolgathatták volna meg az általa az események viharában fölvetett eszméket.“ (1. kiad. 22—23.) Semmi kétség. Márki a liberális-demokrata eszmékre gondol, ezeket vetíti vissza ahisztorikus módon, számonkérve a középkori uraktól, hogy nem tették polgárrá a jobbágyot. (43. ül. 75—76.) Dózsában a XIX. századi eszmények korai hirdetőjét látja: „Dósa neve borong a korszak (!) kezdetén — Kossuth neve ragyog a korszak végén“. (22. ül. 88.) „Dósa nem volt olyan közönséges néplázító, mint amilyennek többnyire festik; hanem egy társadalmi és politikai forradalomnak ösztönszerű vezére“, aki körülbelül a vezérek korabeli (!) politikai egyenlőségnek megfelelő demokráciát akart; „ugyanaz a népiélek vezette, mely 1061-ben (!) és 1437-ben lelkesítette az őskori intézmények helyreállításáért harcolókat.“ (Új kiad. 191.)

Ha nem néplázító: akkor társadalmi reformer — ez a végletekben való gondolkodás színezi egyfelelöl a nemesség és Zápolyai, másfeleiül Dózsa és a lázadók jellemzését is. „Az urak és lelketlen sáfáraik a népet nyúzták“, „a törvényt lábbal tipró hatalmasok“ gáládul kiforgatták jogaiból; „még talán azt is csak a szolgák szaporításának czéljából ismételték a decretumokbEia, hogy a más faluból feleséget hozó jobbágy akkor az egyszer ne fizessen vámot.“ (1. kiad. 68.) Azok a lelketlen urak tették koldussá a jobbágyot, „kik hol a törvényességnek palástjába burkolózva, hol az írott malasztoknak kijátszásával, úgy szólván az ököljog révén, a parasztoknak minden idejét és vagyonát saját... érdekeiknek áldozták fel.“ (Üj kiad. 130.) Zápolyait könyvének első kiadásában azzal gyanúsítja meg, hogy a „becsületére bízott“ országrészben haszonlesésből késett a köteles- ségszerü beavatkozással; „jogállamban, rendes viszonyok közt ily csodálatos magaviseletnek komor neve van“ — mondja ki az ítéletet (148, 152.) Ezt a részt, jellemző módon, három évtized múlva ki kell hagynia az új kiadásból, mert időközben kiderült, hogy a vajda hivatalosan távol volt. Azt azonban mégsem tudja megállni, hogy meghagyja a következő, ugyancsak Zápolyainak szóló célzást: „Csak együgyü nép csodálhat oly embereket — mondja Rousseau —, kik a nemzeti szabadság védelmének ürügye alatt őt kölcsönösen (?) elárulják, elnyomják és meglopják, hogy öoizésüket. kényelemszeretetüket kielégítsék s örökös tétlenségben a szerencsétlenek millióinak verejtékéből és véréből táplálkozzanak.“ (207. 111. 512—13.) Egyedül Hunyadi az, aki a nemesség oldalán elismerésben részesül, a2:ért, mert 1450-ben „osztálykülönbség nélküU“ búcsút kért a pápától. „Magyar- ország minden más európai országot megelőzött volna demokratikus felfogásában, ha ez a törvénykönyvbe is bejuthat“ — interpretálja Márki merészen ezt az akciót, majd meglepő logikával így folytatja: „A mai de- mokráczia eltürné-e, hogy a loggiákban lakó nagyúri családot csak egy függöny válassza el a terem alsó részében nyüzsgő sokaságtól? ... Valóban a hazaszeretet templomai voltak a vajdahunyadihoz hasonló várkastélyok, hová... szolgáló jobbágyok hajadonfővel, sőt mezítláb is (!) beléphettek.“ (üj kiad. 116—17.)

Ez a szinte önmagán átlendülő retorika aligha alkalmas arra, hogy Dózsáról s követőiről élethü arcképet adjon. Szabó Károly említett adatközlésében alaposan kifejtette, hogy a ,.gondos nyomozódás után kimondott bűn (t. i. az ifjú Dózsa által elkövetett rablás) igaz voltát... kétségbe vonni alapos okunk nem lehet; ... azon kor erkölcsi sülyedtségének egyik legkiáltóbb bizonyítékául kell tekintenünk, hogy egy ily közönséges rabló- gyilkosnak Ismert embert... a királyi udvar kitüntetéssel fogadott,... Magyarország főpapja pedig a hatalom oly polczára emelt, melyen a maga s a nyers tömeg vad szenvedélyeinek fékét megeresztve a hazát oly ve-