Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 1. szám - Ifj. Takács Miklós: Külföldi könyvek a románokról
Külföldi könyvek a románokról 19 kor magyar szellemi központját, melyet csak később és csak bizonyos mértékig ért német hatás.“ ,,Az időrend szempontjából — fol5d;atja — amelyre itt nagy súlyt fektetünk, egy igen fontos tén}^; kell megállapítanunk, nevezetesen azt, hogy az első bizánci stílusú román templomokat, a demsusit és a vajdahunyadit akkor építették, amikor az erdélyi magyar egyházi művészet, mely igen magas színvonalú, már teljes virágzásban volt, azaz közel öt évszázaddal az első magj'ar emlékmű felállítása után, a XIV. és XV. században. Az elsőbbség és ennek következtében a kultúrhatás kérdése tehát el van döntve “ Tömören és pontos adatokkal szemlélteti van Leisen az erdélyi magyar irodalmi műveltség fejlődését és annak hatását a románságra. „Ezekután — írja— nyilvánvaló, hogy a magyarság Erdélyben, sőt közvetve a Kárpátokon túl is műveltségteremtő és műveltségközvetítő hivatást töltött be; olyan hivatást, mely jogot ad az elsőbbségre.“ Erdély mai képe is bizonyítja, hogy mindig a magyar volt itten az alkotó nép. „Tagadhatatlan — írja erre vonatkozólag — hogy Erdélyben a románok bizonyos többséget képviselnek, de Erdély arca, Erdély légköre egészen sajátos — egyáltalán nem román. A renaissance és a bárok stílusú várkastélyok, a székely falvak régi vártemplomai, a szász városok komor házai, minden egyetlen egységbe olvad, melyet bevon a történelmi patina s ezt nem lehet más szóval kifejezni, mint: „az erdélyi jelleg“. Az erdélyi jelleg kialakításában a románságnak nem volt szerepe, mert elzárkózott az európai kultúráramlatok elől. „Maguk a románok is érezték ezt a hiányt és huszonkétéves uralmuk alatt — amit a trianoni békeszerződésnek köszönhettek — igyekeztek ezen segíteni. Legelőször is, azon a címen, hogy „román“ (bizánci) stílusú templomokat akarnak építeni, minden városban valóságos betonszörnyeket emeltek, ami még erősebben kidomborította a történelmi környezet és a mesterséges hozzátoldások összeférhetetlenségét.“ A románok beszivárgása és térhódítása, mint Erdély egyik legvitatottabb kérdése, szintén foglalkoztatja van Leisent. Felsorolja azokat az okiratokat, melyekben az első feljegyzéseket találjuk az Erdélybe szivárgott románokról. Végigkíséri történelmi források alapján a románok térhódítását a trianoni szerződésig. Ezzel kapcsolatban megemlíti, hogy a magyarságot azzal szokták vádolni, hogy az erdélyi románokat elnyomta és erőszakos magyarosító politikát fol3d;atott. Ezt megcáfolja az 1850 és 1900 között lefol5d: román térhódításról szóló statisztika, melyet egy 1906-ban Bukarestben rendezett kiállításon mutattak be. Ezen 309 elrománosított erdélyi község szerepel 42 elmagyarosított községgel szemben. Van Leisen ezután pontos adatok tükrében mutatja be az erdélyi magyarság életét a legújabb időkig, az ítéletmondástól azonban tartózkodik, ezt az olvasóra bízza. Mi is reábízzuk. IFJ. TAKÄCSY MIKLÓS
