Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 3. szám - Magyar Figyelő - Százéves az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület
Magyar Figyelő 187 von maga után: kimutatandják va- gyonainkat és terheinket s ha az utolsó nagyobb lesz az elsőnél és a magyarság földbirtokterülete kisebb a többi népek birtokösszegénél, nem megingott-e lábunk alatt a föld, nem felemelt Antheussá lett-e nemzetünk, nem történeti alapjaink legbiztosabbika porlott-e szét? Hazánk fiai, ne siettessük e baljóslatú idők bekövetkezését!“ Az Erdélyi Gazdasági Egylet maga részéről meg is tesz mindent, nem szűnik meg egy pillanatig sem küzdeni ama tágkeblű birtokpolitikai szemlélet ellen, amely nem néhány holdat és nem is néhány tízezer holdat, hanem százezer holdakat, az erdélyi birtokállománynak egész tekintélyes hányadát engedte át a feltörekvő nemzetiségnek. A század- forduló idején egyletünk központi gondolata: gátat vetni ennek a folyamatnak. Akkori igazgatónk. Tokaji László a közvélemény hathatósabb meggyőzése érdekében hatalmas arányú adatgyűjtést folytat le, ez adatgyűjtés alapján írja meg híressé vált felhívását „Eladó ország“ címmel. A harmadik időszak a román megszállás első évtizede, amikor az erdélyi magyarságnak és az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesületnek szembe kellett néznie a románok garázda földbirtokreformjával. Itt nem egy társadalmi osztály kérdéséről volt szó. Az erdélyi magyarság nemzeti vagyona forgott kocí- kán. Ezért az az ellenállás, amelyet egyletünk a román földbirtokreformmal kapcsolatban kifejt, nem a birtokos réteg önvédelme, hanem a magyarság önvédelme. Az Erdélyi Gazdasági Egylet történeti jelentőségű memoranduma, amelyben idevonatkozó álláspontját kifejti, nem a földreformot helyteleníti, sőt azt kívánja és követeli; a földreformnak ama módozatait helyteleníti és támadja, amellyel a magyarság kifosztását célozzák s egyben megadja azokat az irányelveket, amelyek alapján az erdélyi birtokrendezés helyesen és tartós eredményeket ígérőn megalkotható. A román megszállás utolsó félévtizede jelent ismét új időszakot egyletünk történetében. 1936 április 5-én nemcsak új elnök kerül dr. Szász Pál személyében az Erdélyi Gazdasági Egylet élére, hanem az akkor tartott közgyűlés új alapokat is kíván teremteni az egyleti munkának, amikor elfogadja dr. Szász Pál programmját: „Mivel ma a magyar tulajdonban lévő földbirtok túlnyomóan nagyrésze a változások következtében kis- és törpe- birtokosok kezén van, leginkább ezzel az osztállyal kell foglalkoznunk, ennek az osztálynak öntudatát, műveltségét, tudását kell emelnünk; a kisgazdatársadalom élet- lehetőségeit kell megerősíteni és a kisgazdatársadalom részére kell új életlehetőséget teremteni!“ Ezzel az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület a népi szervezés feladatait sürgetőbben igyekszik megoldani, mint bármikor az előbbi korszakokban. E szervezés alapegysége a gazdakör: az egy faluban lakó kis- és törpebirtokosság természetes gazdatársadalmi alakulata. Ezeket felügyelői körzetek fogják össze és az egyleti központ is átalakul annak értelmében, hogy ez a kiépülő új népi szervezet minél eredményesebben működhessék. Az egyleti központ legfőbb gondja ettől fogva a termelési színvonal emelésére törekvő tanfolyamok gondozása, egy nagyarányú iratterjesztő munka vállalása és kezdeményezése, jó néplap kiadása, s nemsokára az Erdélyi Mag;yar Gazdasági Egyesület valóban az erdélyi magyar gazdatársadalom átfogó szervezetévé lesz. Most ismét egy új időszakban vagyunk. A felszabadulás ténye jelentősen megváltoztatta azokat a viszonyokat és azokat a viszonylatokat, amelyekben az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület munkája a megszállás utolsó esztendeiben kibontakozott. Nagy feladatok adódnak a történeti jóvátétel jegyében, vállalnia kell azokat a tevékenységi köröket, amelyek eddig lehetetlenek voltak egyletünk számára:
