Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 1. szám - Ifj. Takács Miklós: Külföldi könyvek a románokról
Külföldi könyvek a románokról 15 leszünk a területi újjárendezésnek, melynek Romániát éppúgy el kell érnie, mint ahogy az 1938-as Csehszlovákiát elérte“ (386—387. 1.). Azt a megoldást ajánlja, hogy csatolják Magyarországhoz a magyar határ mellett fekvő sávot, mintegy 500.000 lakossal és — egy keskeny folyosóval összekötve — az egész Székelyföldet. Az ezen a területen élő román parasztság, miután elég alkalma volt kárpátokontúli »fajtestvéreinek« uralmát kitapasztalni, szívesen kerülne a magyar közigazgatás keze alá, amely kétségtelenül szigorú, de igazságos és becsületes (388. 1.). Néhány politikus azt javasolja, hogy adjanak Erdélynek teljes autonómiát. „A legtöbb erdélyi román — írja Thomas erre vonatkozólag — örömmel üdvözölné az autonómiát, miután már kellőképen megismerte ókirályságbeli testvéreit“ (389. 1.). Milyen következtetéseket vonjon le ebből a francia olvasó? „Nincsenek latin testvérek egy szláv-balkáni országban, melynek latinsága legnagyobb részben mesterséges; nincsen testvériség egy olyan nemzettel, mely elárult minket 1916-ban azzal, hogy megkötötte a bukaresti békét és melynek kétszínű politikája több mint gyanús; nem lehet szó érzelmekről akkor, amikor csak a támogatásunkat akarják kihasználni és a pénzünket igénybe venni“ (402.1.). Az első konkrét következtetés az, hogy Franciaország semmit sem veszít, ha eltávolódik Romániától. Akik arra hivatkoznak, hogy Franciaországot katonai és gazdasági érdekek fűzik Romániához-, azoknak azt válaszolja, hogy egyrészt a Romániának folyósított Kölcsönt nem fizetik vissza, másrészt pedig a román olaj drágább más országok olajánál és Románia olajforrásai — szakértők szerint — 15—20 év múlva ki fognak merülni. Ami a katonai érdekeset illeti, a román hadsereg nem képes a franciákat támogatni s ezért „jobb volna, ha háború esetén csak önmagunkra számítanánk és nem Uyen szövetségesekre“. „De akkor mit csináljunk? — veti fel a kérdést. Egészen egyszerű: tartsuk magunkat távol attól a Romániától, mely sem segítséget, sem támasztékot nem jelent nekünk, de terhet és veszéljrt; vessünk véget felesleges és költséges idealizmusunknak, vagyis ne folyósítsunk több kölcsönt kézzelfogható zálog nélkül, ne biztosítsunk előnyöket reális ellenszolgáltatás nélkül“ (404. 1.). így látta Thomas Pierre Romániát közvetlenül a második világháború kitörése előtt. A nyugateurópai ember szemével nézte Románia műveltségét és szociális viszonyait; politikáját és erőviszonyait sajátosan francia szemmel. Románia pedig nem tudta eltakarni igazi arcát még a legügyesebb potemkinizmussal sem. JELLEGZETES NÉMET ÍRÁS Heinz Scheibenpflug Romániáról szóló könyve.® Olyan ember írja, akit vonz a keleteurópai exotikum, hívnak a keletre vándorolt testvérek és aki kíváncsian figyeli az új, ismeretlen világot. Sohasem mond többet, mint amennyit lát, sohasem akar általánosítani és „következtetéseket“ levonni, ö csak egy- * * Heinz Bcheibenpflug: Rumänienreise vom Urwald zum Meer. Berlin— Lichterfelde, 1941. 156. 1.
