Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)

1944 / 3. szám - Kállay Ernő: Magyar–román vegyesházasságok négy erdélyi községben

Magyar-román vegyesházasságok 155 Bethlen, Várkudn, Somkerék és Sajóudvarhely házasságkötéseinek egymáshoz yaló viszonya 1898—1938 között: A románoknál más a helyzet. Az első periódus alatt semmi külö- aösebb jelenséget nem mutat, bár itt is meghaladták a magyarság házassági kapacitását. Enyhe csökkenő irányzat ugyan néha-néha mutatkozik, de ez mindig kiegyenlitődik. Az luialomváltozás után azonban állandó emelkedést látunk, nemcsak a többi nemzetiség házasságaihoz mérten, hanem a múlttal szemben is. A görbe állan­dóan 40—50 % között mozog és a 30 %-os legalsó szintet csak egy esetben éri el. A két nép házassági arányának ilyenszerű megváltozása min­den bizonnyal elsősorban gazdasági okokkal magyarázható, bizo- nyiték erre a zsidóság is, amely semmit sem változtat házassági kapacitásán, mivel anyagilag az államhatalom változása egyáltalán nem érintette. A vegyesházasságok kisfokú emelkedést mutatnak, a háború előtti 6—13 % átlagról, most a 10—16 %-ra való ugrást tapasztal­hatjuk, mint kiemelkedő átlag maximiunot. Mindenesetre megáUapithatjuk azt, hogy a magyar életlehető­ségek leszűkítésével és a magyar élettér elvételével, közvetett mó­don, de roppant céltudatossággal folyt a magyarság lassú sorvasz­tása. Mert bár a halálozást tekintik általában pozitív veszteségnek a nép életében, mégis, ha behatóan vizsgáljuk a kérdést, legnagyobb veszteség azokban mutatkozik, akik meg sem születnek vagy a jelen esetben nem magyarnak születnek. A magyar házasodási kapacitás állandóan csökkent, nem születtek meg azok a magyar gyermekek, akiknek a házasságok számának normális fenntartása mellett meg kellett volna születniük, vagy pedig a vegyesházasságok fol5dán nem magyarnak születtek és így mind jobban és jobban csökkent a ma­gyarság száma a környező románságéhoz viszonyítva. Nem kétsé­ges, hova vezetett volna ez újabb húsz év alatt.

Next

/
Thumbnails
Contents