Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 1. szám - Ifj. Takács Miklós: Külföldi könyvek a románokról
Külföldi könyvek a románokról 13 papjaink«-ról beszélnek, mégis akadnak olyanok is közöttük, akik igyekeznek ezt az elterjedt véleményt megváltoztatni; így pl. lorga felvilágosította Morandt, hogy »a legenda ugyan azt állítja papjainkról, hogy bárgyúk és lusták, én azonban biztosítom önt, hogy rendesek és nyilteszűek ...« (213. 1.). ... Ezzel szemben — folytatja Thomas — a katolikus papok és a református lelkészek élete tiszta és csendes; ez azonban nem akadályozza a románokat abban, hogy elrá^almazzák őket“ (223. 1.). Behatóan foglalkozik Thomas Románia szociális kérdéseivel is. Megemlíti, hogy az ókirályságban a háború előtt óriási szociális különbségek voltak a nagyrészt idegen származású (görög, szláv) bojárok és a román parasztság között. Ezen nem változtatott sokat a háború utáni földreform sem, mely elsősorban a kisebbségeket akarta kirabolni. A román parasztság ma is ugyanazt az életet éli, mint 1921 előtt. Thomas így jellemzi a parasztság mai helyzetét: „Fizetik az adót, kiszipolyozva és kizsarolva a csendőrök által, utolsó fillérüket odaadják a pópának, aki rettegésben tartja, és a korcsmárosnak, aki megmérgezi őket. A szerencsétlen parasztság a politikusok célbavett és sorsába — majdnem mindig — beletörődő áldozata. A politikusok összetoborozzák, azután csoportokba terelik és elindítják őket, hogy »spontán« tüntessenek, bár senunit sem értenek az egészből.“ Thomas megállapítja, hogy a Nagyrománia területén élő magyar és német kisebbség mindenütt magasabb műveltségi fokon áll, mint a románság; ez többek közt a mezőgazdaság terén is megnyilvánul. „Erdélyben és a Bánságban — írja — a magyar és német parasztokkal való érintkezés hozzájárult ahhoz, hogy a román parasztság látóköre kibővült; sokkal több lakható házat lehet itt találni, több román hord jobb ruhát és mindenekelőtt cipőt vagy csizmát.“ A kisebbségek helyzetéről részletes tanulmányozás alapján számol be. Tizenötéves romániai tartózkodása alatt alkalma nyílt a kisebbségi sorsot alaposan megismerni. Többek között éppen abban rejlik munkájának jelentősége, hogy nemcsak ismertetések, tanulmányok, újságcikkek nyomán ítéli meg a kisebbségek helyzetét, hanem elsősorban személyes tapasztalatai alapján. Hogy milyen helyesen látja a kisebbségi kérdést, az néhány sorból is kitűnik. „Nem, határozottan ki kell jelentenünk, hogy a háború előtt semmi olyan nem fordulhatott elő Erdélyben, amire hivatkozva, a mai helyzetet menteni lehetne. Különben is, ha valóban elnyomatásról lett volna szó, az sem igazolná a háború utáni román módszereket, melyek méltatlanok egy olyan néphez, amely önmagáról azt állítja, hogy civilizált“ (239. 1.). „Sok francia — írja Thomas a román külpolitikáról szóló fejezetben — aki Romániával szemben inkább ösztönös, mint megfontolt rokonszenvet érez, azt gondolja, hogy Franciaország európai politikáját nem alapíthatja másra, mint a Romániával kötött szerződésére. Ezek egész ártatlanul azt képzelik, hogy a különböző román kormányok csak olyan politikát folytathatnak, amely francia érdekeket szolgál. Ugyanígy hitték, hogy Benes Csehszlovákiában
