Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 3. szám - Jakab Antal: Az orosz élet – szovjet írók szemével
TTTTTT" Az orosz élet — szovjet írók szemével 135 munkásság kivételes elbírálásnak örvend. A párt- és szakszervezeti tagság nemcsak öntudatot, hanem anyagi előnyöket jelent. A munkásságnak a szovjet polgárság többi részétől jól elhatárolt intézményei vannak. A szakszervezetek vezetői gondoskodtak arról, hogy a dialektikus munkásság érzelmeit ne befolyásolhassák a kommunista párt felfogásával egyet nem értő tényezők. A szakszervezeti tagok számára külön vendéglőket, klubokat létesítettek, ahol bizonyos élelmiszereket, főleg pedig a fogyasztási keresletet soha ki nem elégítő italokat, csak tagsági igazolvány előzetes felmutatása után szolgáltatnak ki. Még azokban a tanácsköztársaságokban is, amelyeknek a lakossága túlnyomó része földművelő, az intéző és végrehajtó bizottságokban ipari munkások játsszák a vezető szerepet. A szakszervezetek befolyása sorsdöntő minden közösségi megnyilatkozásra. A Szovjet-Unióban rendkívül nagy szerepet játszó propaganda közvetítői a szélesebb néprétegek felé szintén a munkásszervezetek. A miuikás szellemét állandóan foglalkoztatni kell, ez a hivatalos jelszó. Nem szabad megengedni, hogy a munkás hosszú ideig önmagára legyen hagyva és gondolatai huzamosabb ideig szertelenül csapong- hassanak. Az egyéniség háttérbeszorítása nélkül csődöt mond a kollektív termelés, amely nem minőségi, hanem mennyiségi termékeket akar előállítani és a cselekvés dinamikájával akarja bámulatba ejteni a tömegeket. Mindjárt a forradalmi káosz lecsillapulta után a szovjet kormány szervei hatalmas terveket dolgoztak ki a birodalom iparosítására. Szédületes tempót kellett diktálniok, ha azt akarták, hogy a forradalmi hangulatokat természetszerűleg felváltó általános tespedtség, az akuttá váló gazdasági válsággal ne ingassa meg a Tanácsköztársaság létalapjait. Moszkvában hamar belátták, hogy az új alapokra fektetett mezőgazdasági termelés sem képes egyedül megoldani a népfeleslegek elhelyezésének problémáját, máskülönben is az áEamnak külföldi valutára volt szüksége, ezt pedig csak a mezőgazdasági termékek kivitele útján tudta megszerezni, tehát mechanizálnia kellett a termelést, rá kellett térni az intenzív gazdálkodásra. A mechanizált mezőgazdaságban munkalehetőséget nem találó százezreket sietve irányították az ipar felé. Szinte máról-holnapra egymásután hatalmas gyárakat, városrészeket, erőműveket, szállodákat építettek. A tőke nem játszik szerepet, a termelési eszközöket hatalmi szóval teremtik elő és szervezik meg. A totális rendszereknek feltétlenül megvan az az előnyük, hogy mennyiségileg nagy eredményeket tudnak felmutatni. Legnagyobb hátrányuk azonban, hogy termelési ütemüket állandóan fokozniok keU, a grafikonoknak állandóan felfelé ívelő vonalat kell mutatniok, mert míg a szabad gazdasági versenyben a munkanélküliség kivándorlásban, illetve új élet- lehetőségek felé való özönlésben vezetődik le, a szervezett egyenjogú munkásság tömeges átállítása lehetetlen. A lélektelen munka sivár egyhangúsága nyomasztólag hat az amúgyis melankóliára hajlamos orosz kedéljne. Meg kellett hát
