Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 2. szám - Magyar Figyelő - Finnország, a válaszúton álló kisállam
120 Magyar Figyelő Sándor orosz cár hatalmi túlsúlyának érvényesítésével arra kényszeríti a svédeket, hogy a finn tartomány legfelsőbb igazgatását engedjék át Szentpétervárnak, de a felvilágosult cár ugyanakkor garantálja a finn nép számára a legszélesebb közigazgatási, kulturális és gazdasági autonómiát. A Duma törvényhozó hatásköre nem terjed ki Suomíra, hanem a finn törvényeket a Helsinkiben székelő finn nemzeti diéta hozza. Ez a liberális orosz politika Finnország iránt I. Sándor cár halála után módosul és következik a fokozatos jogcsorbítások korszaka, n. Miklós cár trón- ralépésekor eltörli azoknak a kiváltságoknak egy részét, amelyeket a finnek már alkotmányos privilégiumoknak tekintettek, a törvényhozó jogot fenntartja az orosz parlament számára s Finnország ha- dászatilag fontos pontjait a cári csapatokkal megszállatja. A sérelmeket a finn nép abban a reményben tűri el, hogy a törvényesség útján haladva sikerül visszaállítania Finnország autonómiáját. Szakadásra 1899-ben kerül sor, amikor a viipuri-i törvényszék egy orosz törvénycikkelyt érvénytelennek mondott ki finn állampolgárok részére s ennek az „inszurrekciónak“ az lett az eredménye, hogy szentpétervári parancsra a viipuri-i törvényszék tagjait letartóztatták s izgalmas per után elítélték. A vezető finn államférfiak természetesen minden rendelkezésükre álló eszközzel tiltakoztak, delegációt küldöttek a cárhoz, a cár azonban három napi várakoztatás után sem fogadta a küldöttséget azzal az indokolással, hogy a bejelentés formalitásainak nem tettek eleget. Ez az eljárás végkép meggyőzte a finneket arról, hogy az igazsághoz való apellálás célttévesztett módszer és sokkal eredményesebb lehet, ha a finn problémát a nemzetközi közvélemény elé tárják és a világ rokonszenvét igyekeznek megnyerni. Az ügyes propagandának meglett az eredménye, ugyanis az első világháború előtti években a nyugati sajtóban egyre több felhívás jelent meg a finnek hatékony megsegítésére. A céltudatos és okos propaganda gyümölcse a világháború után érett meg, amikor a finn nemzeti hadsereg a cári birodalom bukását kihasználva Man- nerheim tábornok parancsnoksága alatt rövid, de elszánt küzdelemben legyőzte a megszálló oroszokat és kikiáltotta, a világ közvéleményének helyeslésével, a független Finnországot. A szuverén Finnország húsz év alatt bebizonyította, hogy egy művelt, józan és becsületes kisnemzet a civilizáció és a kultúra terén olyan teljesítményeket produkálhat, amelyek jelentékenyen hozzájárulhatnak a kiegyensúlyozott és igazságos világrendhez. Suomi mind gazdasági, mind politikai tekintetben az ingadozó Európa egyik legszilárdabb támaszpontja volt az elmúlt húsz év alatt. A finn nép demokratikus államberendezésével csaknem maradéktalanul megoldotta azokat a problémákat, amelyek a többi európai államot belső elégedetlenség színhelyévé tették. Szinte automatikusan omlottak le a társadalmi ellentétek és a szociális visszásságok szokásba gyökerezett intézményei s ha valamely európai állam hivatkozhatott az igazi demokráciára, az elsősorban Finnország volt. Ennek ellenére keleti szomszédja, a Szovjetunió végig ellenséges magatartást tanúsított Helsinkivel szemben és egyetlen alkalmat sem mulasztott el, hogy a Kareliára és a stratégiai szempontból jelentékeny finn városokra vonatkozó igényeit kifejezze. Finnország a Nép- szövetség első számú lojális tagia, a szovjet—finn differenciát több Ízben nemzetközi fórum elé akarta vinni, a Kreml azonban mindig elzárkózott az ilyen kívánságok elöl, remélve, hogy közvetlen tárgyalásokon könnyebben elfogadtathatja nézeteit a finnekkel. A Párizs-kömvéki békeszerződések gyenge pontjai az 1930—1940 években már előre vetítették az új
