Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 2. szám - Szemle - Zathureczky Gyula: Politikai irodalmunk három új műve
114 Szemle nak tekintenek eszméik megvalósítása útjában. A rajongás, a gyűlölet és félelem pszihózisa közt hányódik a tömeg, tévtanok és frázisok irányítják cselekedeteit és akár demokratikus, akár arisztokratikus a forradalom, útja azonos: a forradalmasított tömegek (mert a forradalom sohasem valósítja meg eredeti programmját), megcsalatva és elárulva érzik magukat. A vezetők radikálissá lesznek s a reakcióval szemben bekövetkezik a rémuralom fázisa. Az értelem azonban egyre nagyobb tért hódít és bekövetkezik a kompromisszum időszaka, amely végül is elernyeszti a forradalmi hitet, kiegyensúlyozza az ellentéteket és megnyitja a humanista időszakot, amelynek csendjét azután egy újabb próféta kavarja fel. Ugyanezeken a fokozatokon megy végig az emberiség háborúk ideién is. Hiedelmek sodorják háborúba az államokat. Eleinte szentek a győzelembe vetett hiedelmek, azután lassan veszítnek erejükből hogy végül a háborúban kifáradt tömeg keresse a háborús bűnösöket és szembe forduljon azokkal, akikben hosszú időn át vakon hitt, s az akik által hirdetett hiedelmekért kész volt életét feláldozni. így kerül szimbiózisba a háború és a forradalom s „az ellenfelek nem tartják többé oly fontosnak a katonai döntéseket, hanem mindig az ellenség exisztenciális összeomlására törnek“. Éppen úgy, mint a forradalom utolsó szakaszában, „a veszendőnek indult hadviselő országban is hovatovább egy kisebbség rémuralma lesz a politikai rendszer alapja“. A győztes mindig csalódik a győzelemben, s a legyőzött új eszközökkel folytatja a háborút. S ha felvetjük a kérdést, hogy miért hát a háború? — Makkai János a következőkben felel: „Amint a forradalomnak mindég valamely új osztály szokott a gyermeke lenni, úgy a háborúkban is új emberi nagykollektivumok jönnek létre: új népek, új nemzetek, államok, birodalmak alakulnak ki vele s általa. A háborút csak hanyatló hiedelmű társadalmak tekinthetik katasztrófának, minden eszközzel elkerülendő, fölösleges és otromba vérontásnak. Mai életszinvonalunk, szociális létünk, népi és nemzeti egyéniségünk, kultúránk és földi életünk minden java: jórészt őseink hatalmas háborús erőfeszítésének a következményei. Az emberiség végső hanyatlása akkor kezdődik majd el a földön, ha többé nem születnek hatalmas hiedelmeink, amelyek forradalmakat és háborúkat okoznak. A legnagyobb emberi szolgaság pedig az lesz, amikor már nem leszünk abban a helyzetben, hogy hitünkért fegyvert ragadhassunk.“ A vallásos, politikai és humanista periódusok egymásrakövetkezésében ma egy új „aranykor“ előtt állunk s „ha mai hiedelmeink elpusztulnak, holnap újak támadnak helyettük és a fehér faj pusztulása akkor fog elkezdődni, ha új, nagy hiedelmeket már nem tudunk a világra hozni. A jövendőt mégis a mai életállapotnál jobbnak és emberi méltóságérzetünknél megfelelőbbnek kell látnunk és remélnünk. Ezt harsonázza bennünk a hit, amely az élettel egyenlő.“ Ma, amikor egy soha nem látott méretű háború közepén „az emberiség csordaként rohan a politikai hiedelmek lidércfényei után“, megnyugtató olvasni Makkai könyvét, mely olyan „hiedelemmel“ ajándékoz meg, amely reményt és hitet ad arra, hogy a borzalmak után szép és békés napok virradnak örök törvényeknél fogva reánk. BENES Politikai IRö aligha nyúlhatott volna nehezebb, de egyben izgalmasabb kérdéshez, mint Borsody István, amikor Benes arcképén át megrajzolta Csehszlovákia történetét. A név immár kiteljesedett fogalmakat takar és az ember alig választható el a műtől, amelyet alkotott. A történelem kivételei közé tartozik, hogy egy ember annyira felolvadjon és eggyé
