Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 2. szám - Bárdossy László: Két világ között
Két vüág között 75 keretében sohasem volt valamiféle külön igazgatás alatt álló >erdélyi tartomány«. De a fejedelemség nem is valami regionális autonom szervezkedés, vagy különválás eredménye. Ha sikerült volna Maylád István 1540. évi lázadása, amely a Magyar Koronától el akarta szakítani Elrdélyt, hogy török vagy Habsburg fönhatóság alatt vajdaságot ali^itson belőle, akkor később, — amikor az ország középső részei török hódoltság alá kerültek, — a magyar állam csakugyan hontalanná vált volna s a háromfelé szakadt országban megszűnt volna a magyar államiság folytonossága. De nem így történt. Buda elfoglalása után a magyarság politikai súlypontja áthelyeződött Keletre. Az erdélyiek az első időkben inkább tűrték, hogy a Budáról megszaladt urak hogyan költöznek be és hogyan rendezkednek be náluk. Az államszerkezet működtetésében nel^ eleinte nem is igen jutott szerep. Az, aki a magyar államiság hatalmát és ennek sajátosságait a keleti részekbe átmentette s az állami organizációt az adott viszonyokhoz idomította: a dalmata Frater György volt. A megfogyatkozott ország első uralkodója Izabella: a magyar király özvegye. Fia, János 2ísigmond, még viselte a »választott magyar király« címet, amit két utóda is megszerzett. A későbbi fejedelmeket adó családok gyökere is Erdélyen kívül fakadt. A Báthoryak a Tiszavidéken: Somlyón és Ecseden nőttek naggyá. Bocskay Biharba való, Bethlen Gábor családja Temes- vagy Békés-megyei, a Rákócziak felvidékiek. Ha Székely Mózestől, Barcsay Ákostól és Kemény Jánostól eltekintünk, akik valójában nem uralkodtak, csak ideig-óráig viselték a fejedelem címet, tulajdonképen egyedül az utol^ fejdelem: Apaffy Mihály volt származása szerint is erdéljn. »Átszármazottak« azok is, akik az első időkben a második vonalból intézték az állam ügyeit. Békés Gáspár János Zsigmond alatt, Forgách Ferenc, Berzeviczy Márton, Kovacsóczy Farkas Báthory István idején. Sőt még a szellemi élet nagyjai is: Baranyai Décsi János, G30ilaffy Lestár a Dunántúlról költöztek át. A magyar élet töretlen folytatása ez, a régi, az egész ország erejével. Csak a színtér változott, de ez is nem a török akaratából — mint néhányan gondolják — mert a török inkább csak tűrte, mint kívánta ezt a magyar erdélyi fejedelemséget. Szűkebb keretek között, a változott viszonyokhoz alkalmazkodva, Magyarország élte itt tovább a maga hatszázéves önálló életét. Minden más értelmezés téves és felesleges, hiszen lépésről- lépésre követni lehet azt a történelmi folyamatot, amelynek rendjén a Magyar Államiság fokozatosan keletre szorult vissza és elkülönült a török hódoltsági, valamint azoktól a nyugati magyar területektől, amelyek ugyan a Magyar Királyság büszke címét hordozták vézna testükön, de valójában hamarosan a Habsburg-uralom tartományainak rangjára sűlyedtek le. Ezeken a részeken megbénult a magyar államiság, ügyeiket nem autonom magyar szervek, de az ország
