Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 12. szám - Lakatos István: Liszt Ferenc Erdélyben
740 Lakatos István: ráadásul nem az Erlköniget játs2x>tta, amit a szászok követeltek, hanem a Rákóczi-indulót. Erre a közönség egy része pisszegni, majd fütyülni kezdett. Liszt tehát megbukott Szebenben, a szászok ki- füt3ÓUték! A szebeni német lapok erősen bírálták Liszt játékát. Egyik azt írta róla, hogy európai híre Szebenben hajótörést szenvedett, a másik csak ennyit mondott játékáról: „nichts besonderes“. A szebeni tudósítások különösen Kolozsvárt nagyon fölzaklatták a kedélyeket. Az Erdélyi Híradó „Liszt és a Siebenbürger Bote“ című tárcár jában“ foglalkozik a szebeni eseményekkel. A cikk szerzője elmondja, a baj abból származott, hogy Liszt a Rákóczi-indulót játszotta, majd így elmélkedik az eset fölött: „A Rákóczi-induló egy érdekes muzsikai hagyomány s ennek sem meghallgatása senki loyalitását kétségbe nem hozza, sem a tőle való iszonyodás alattvalói hűséget nem bizonyít!... Ugyan édes Collega (a Siebenbürgen Botétól), nem tanácsosabb lett volna-é azon úri, szerény, igazi nemes (gentleman) módból, mely őtet fejedelmi udvarokból akár- mely polgári házig mindenütt óhajtott, kedves vendéggé teszi, példát venni... Ez-e a germán fajta cultura iránti fogékonysága ?“ Az Erdélyi Híradó később még többször visszatér az ügyre s végül „Lisztnek több tisztelője“ aláírással a következő nyilatkozat lát hasábjain napvilágot“: „Bizony, bizony mondom atyámfiai, ha soha is eddig nem volt, most alapja lett a magyar gúnyszónak, mivel titeket illetni szoktak, mert ilyen bak-ot egy közel Európában nem lőttek, mint minden bölcsességtek mellett is ti!“ A szebeniek szerint Liszt Thalberggel nem is hasonlítható, Szebenben a magyarokon kívül mástól alig hallhatni kedvező véleményt játékáról, gúnyiratot is írtak Lisztről. Nemsokára Liszt után egy Bohrer nevű kisasszony játszta a Norma-fantáziát Liszt átiratában. Liszttől nem tetszett a mű, de Bohrer kisasszonyt három-négyszer kihívták és nagyon megtapsolták. Mindez miért? Mert Liszt magyar belépőjegyeket nyomatott, mert a szászokat nem látogatta meg, mert nagyobbára magyar darabokat játszott, mert mikor kitapsolták, nem az Erlköniget, hanem a Rákóczi-indulót játszta, a hangverseny szünetében magyarokkal társalgott és mert ami magyar, az Szebenben gyűlölet tárgyba. Végül így zárják a nyilatkozatot: „Szánnunk kell önöket, ha hiszik, hogy ez a kis bizon^alan földdarab önök lábai alatt, mit önök hálátlanul tápodnak, meg az a füttyintés béárnyékolni képes a nagy művész fényes dicsőségcsillagát!“ A szebeni eseményeket Brassai Sámuel sem hagyja szó nélkül, őt is felháborítják a Szebenben történtek. Lapjában“ a következőket írja: „...ha szája nem beszél is magyarul, beszél ám művészi tíz ujja. És ez ujjak magyar beszéde nem tetszett a szebeni Boténak, midőn Liszt a Szebenbe sereglett magyarság kívánatára Rá- Kóczit játsszá, nem a szászoktól kívánt német Erlköniget. »Tán nem tudta a művész« — úgymond a Bote, — »hogy német földön van.« Nem biz ő, édes jó földi, semmit sem tudott Németországnak ily « Erdélyi Híradó, 1846 év. 777. 1» U. o. 795. Vasárnapi Újság, 1846 év. 656. szám.
