Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 12. szám - Csekey István: A százéves „Szózat” és a külföld
A NEM-MAGYAR NÉPELEMEK HELYZETE KÖZÉPKORI TÁRSADALMUNKBAN A XVni. SZÁZADBAN egész Európában egfyszerre fellángoló nemzeti érzés egészen új helyzetet teremtett az egyes nemzetek egymáshoz való viszonyában. Nem csoda tehát, ha mindazok, akik e viszonyt vizsgálták, egészen a legutolsó évtizedekig alig-alig njníl- tak vissza régebbi időkbe; természetesnek tartották, hogy a nemzeti öntudat és érzés kialakulása előtt a népek közti viszony sem igen lehetett kérdés tárgya. Főként a középkorban nem: hiszen akkor egész Európát a keresztény univerzalismus gondolata fogta egységbe, s ez már eleve útját állta annak — gondolták —, hogy a népi, nemzetiségi tudat nagyobb mértékben befolyásolhatta légyen az egyes népek egymáshoz való viszonyát. Az újabb kutatások azonban ezt az eleve feltételezett, különben sok tekintetben valószínűnek látszó álláspontot a mesék világába utalták: az európai szárazföld népei bizony meglehetősen ellenséges érzülettel viseltettek egymás iránt már a középkorban is; félelemmel és így gyűlölettel, vagy pedig lenézéssel és fitymálással tekintettek egjmásra a szerint, hogy milyen volt köztük a hatalmi helyzet. Ott pedig, ahol két, vagy több nép arra volt kényszerítve, hogy szorosan egymás mellett, egy államban élje életét, ez a kölcsönös gyűlölet és megvetés sokszor tettlegességben is kifejezésre jutott. így például a germán-szláv néphatáron cseh-lengyel-német viszonylatban már a középkor folyamán egészen „modern“ állapotok uralkodtak: egy-egy terület politikai hovatartozását nem egyszer a szerint ítélték meg, hogy milyen nyelvet beszélt a rajta élő lakosság; a gneseni egyház XIII. századi statútumai szerint egyházi iskolákban németek csak akkor taníthattak, ha tökéletesen beszéltek lengyelül; egy 1326-i zsinati határozat pedig minden egyházi javadalomból kizárta az idegeneket. A felsorolást tovább folytathatnák : e helyett csak utalunk arra, hogy a kölcsönös gyűlölet az orrcsonkítástól, nyelvkitépéstől sem riadt vissza — szomorú bizonyságául annak, hogy a keresztény univerzalismus gondolata koránt sem tudott irányító tényezővé válni a mindennapi élet ügyesbajos kérdéseiben.* VÁJJON MILYEN VOLT A MAGYARSÁG és a betelepült nemmagyar népelemek viszonya ezekben az évszázadokban? A kérdést Szekfű Gyula vetette fel 1935-ben.* Abból a kétségtelen tényből indult ki, hogy a magyarság finn-ugor és türk törzsek ‘ Mindezekre Id.: E. Maschke: Das Erwachen des Nationalbewusstseins im deutsch-slavischen Grenzraum, 1933., és H. Zntschsk: Das Volksbewusstsein, sein Werden im Spiegel der Geschichtsschreibung, 1936. Eredményeiket Szekfü Gyula vetette össze a magyar viszonyokkal: Népek egymás közt a középkorban. Mag^yar Szemle XLI. k. (1941) 225., s köv. 1. * A magyarság és kisebbségei a középkorban, Mag;yar Szemle, XXV. k. (1935 ) 5., s köv. 1.
