Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 11. szám - Csizmadia Andor: Szociális város – szociális Kolozsvár
Szociális város — szociális Kolozsvár 689 zetni. A XVni. és XIX. század elején a város nem értette meg a kor szavát és magára hagyta a társadalmat a szociális kérdések megoldásában. Pedig ez a városi társadalom az előbb említett okok következtében már nem volt egységesen szervezve, a céhek nem fogadták be éppen azokat a városlakókat, akik a legelesettebbek voltak s a régi rend és rendszer helyett a városi társadalomban bizonyos zűrzavar keletkezett. Akadtak mégis — különösen a társadalom magasabb rétegeiben, illetve most már osztályaiban — olyanok, akik nem tudtak behunyt szemmel elmenni a társadalmi nyomor mellett s részben maguk igyekeztek azt enyhíteni, részben pedig egyesületeket hívtak életre a szociális kérdések megoldása céljából. Magyarországon több üyen egyesület alakult a XIX. század elején. Erdélyben pedig 1824-ben az akkori gubernátor, báró Jósika János hitvese: Csáky Rózába szervezi meg a Kolozsvári Nemes Asszonyi Egyesületet, mely nemcsak menházat létesít a szegények részére, de hasznosan foglalkoztatja a munkanélkülieket, Ínségeseket is. A városok és községek, még a múlt század második felében sem fordítják figyelmüket a szociális kérdések felé, úgy, hogy végre is az 1870: XL. t. c., illetve a jelenleg is érvényben lévő 1886: XXn. t. c.-nek kellett a szegények gondozását az illetőségi község (város) kötelességévé tenni. A század végétől tehát törvény kötelezte a városokat a legkiáltóbb szociális problémák megoldásának, az elaggott és munkaképtelen szegények eltartásának vállalására. A századvég ipari forradalma azonban sokkal nagyobb lökéssel vitte előbbre az életet, hogysem a szegényügy tüneti kezelése a mindjobban széteső társadalom bomlását megakadályozhatta volna. Azok, akik a falakon kívül maradtak, mag^ kezdtek szervezkedni, hogy emberi megélhetésüket maguk és családjuk részére biztosítsák. Mikor azután ez a szervezkedés kezdett veszélyessé válni magára az államra és vezetőire nézve, akkor a nagyobb rossz elkerülése végett — de a szociális bajok helyes felismerése következtében is — az államok mindinkább foglalkozni kezdenek a szociálpolitikával, egyre több olyan törvény keletkezik, amely a dolgozó fizikai és gazdasági védelmét hivatott biztosítani. MAGYARORSZÁG is végigjárja a fejlődésnek ezt az útját. Eljut az első világháborúig s utána a frontokról hazaözönlő katonaság, meg az itthonmaradt s a komor csapásokban önmagára és kötelességeire ébredt magyarság a csonkahazában minden dolgozónak emberi életet akar nyújtani. A mimkából kivették részüket a városok is s ha a frontkatonák hozzátartozói érdekében még nem állítottak volna fel szociáhs gondozó hivatalokat, most okvetlenül gondoskodnak üyenek megszervezéséről. A háború elesettjein való segítés szándéka s a háborút követő munkanélküliség leküzdésére irányuló törekvések is serkentik a városokat szociális népjóléti hivatalok (ügyosztályok) szervezésére s mikor a munkanélküliség megenyhül, ezek a hivatalok válnak egy országosan meginduló városi szociálpolitika kohóivá. Üj intézmények létesülnek: minden város gondoskodik róla, hogy
