Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 11. szám - Miles Transylvanicus: A román lelkiség alakulása a bécsi döntés óta
670 Miles Transsylvaniens adottságainak fellelésében látjuk, nemes elégtételt kell éreznünk azon, hogy Erdély igazi súlyt és értéket jelentő román szellemisége sem rázza le magáról az útkeresés feladatát. Mint a múltban annyiszor, ezúttal is kitűnik, hogy Erdély földje kötelez valamire, és elsősorban: a haladás nagy eszményeinek szolgálatára. Mert, ha az ismert propaganda a magyar élettel való érintkezést illetően ma mást hangoztat is, mit sem változtathat azon a tényen, hogy Erdélyben jelenik meg az első román könyv, itt nyílik meg az első román iskola, e földön alakul az első román pénzintézet, itt teszi legelső szárnypróbálgatását a román ipar s itt leljük fel a román társadalmi szervezkedés kezdeteit. Nem tartozunk ugyan azok közé, akik mindenben csupán magyar érdemet látnak, tagadván a friss, éber és tanulékony román szellem hozadékát; Erdély kovász-szerepére s e két nép viszonyára gondolva mégsem feledhetjük soha, hogy a román nyelv a magyarból vett kölcsön- szóval fejezi ki a gondolatot és a gondolkozás fogalmát. Kemény próbatételek felé sodornak az idők egyént, népet és államot. Talán közel járunk az igazsághoz, ha a román önvizsgálat indító okait kutatva, számításba vesszük azt a félelemérzést is, mely ott lappang a társadalmi feszítőerők gomolygását figyelő román lélekben. Gyűlnek, sűrűsödnek, robbantó energiákká préselődnek ezek az erők az ortodoxia mozdíthatatlan sziklatömbje alatt. Míg a többi keresztény egyház serkentő szavával sietteti a szükséges társadalmi átalakulásokat, emitt az ortodoxia megkövesedett, mozdulatlan világa idegenül, mintegy évezredes távlatból figyeli a súlya alatt vergődő társadalmat, holott hajdani mintaképe, áz orosz ortodoxia, szeme előtt zúzódott pozdorjává, éppen élettelen merevsége folytán. De közvetlenebb intelmekre sem lett figyelmes, mint például az 1907-iki parasztforradalom, mely máról-holnapra robbant ki s a zsidó bérlők lemészárlásával kezdődött, hogy bojárkastélyokban rendezett vérfürdővel végződjék; vagy a Vasgárda forradalmára, mely legutolsó rohama alatt egy új Szent Bertalan- éjszakának, egy egész nemzedék kiirtásának szándékával bontotta ki zászlóit, azokat a zászlókat, amelyekre eredetileg szentelt víz hullott. Ez az aggódó román lélek érzi, sőt tudja már, hogy az ősi dicsőség mesterségesen előállított mítosza s az ebből fakadó imperialista álomképek csak ideig-óráig tudják elleplezni a természetes fejlődés vonalából kiszakított és ideiglenes megoldások közt hányódó román élet üszkösődő sebeit. Mit is ér az ann5Üt s oly het- venkedve emlegetett biológiai fölény, ha ijesztő méreteket ölt a csecsemőhalandóság, s ha ott a szláv népgyűrű, melynek fenyegető szaporaságáról jóval magasabb arányszámok beszélnek. Mi haszna a földreform szembehelyezésének a magyar „feudalizmussal“, amikor hiteles adatok adnak hírt a mezőgazdasági termelés szervezetlenségéről' s az agrárproletáriátus százezres tömegeiről. Mit segít a nemzeten a képzelet szárnyalása a Dnyesztertől a Tiszáig és a má- ramarosi havasoktól Macedóniáig, ha a közéletben gazdátlanul kallódnak a román munkásság, parasztság és kispolgárság nagy élet- problémái. Mire való egy felkutathatatlan, nyomtalanul elsűlyedt
