Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 1. szám - Kakas István: Egyetemi ifjúságunk útja
Magyar Figyelő 55 magyar világnézeti nevelés, a másiknak a vallásos elmélyülés, a jellemnevelés, a homo ethicus nevelése. A Nagybizottság szükségesnek vélte, hogy az egyetemi szaktanulmányokon és a munka- közösségi tevékenységen (szórványgondozás, falukutatás, néprajzi gyűjtés stb.) kívül az ifjúság egy csoportja alkalmat találjon a magyar életnek egész látóhatárban való szemlélésére. A nevelő keretek adják a szellemi tartalmát a munkaközösségekben, vagy a kari szervezetekben folyó munkának; a diákegyesületi élet az egységszervezetek medrében folyik, azonban forrásai a magyarság-nevelő és vallási minőségi szervezetekből fakadnak. Az egyetemi városonként létesítendő minőségi szervezetek ismét országos csúcsszervezetbe kapcsolódnak, a magyar minőségi szervezeteket az újjászervezendő ■»Turult, a vallási nevelő kereteket pedig az Országos Katolikus Diákszövetség és az Országos Protestáns Diákszövetség fogja össze. Végül a MEFHOSz, a Turul, az Országos Katolikus Diák- szövetség és az Országos Protestáns Diákszövetség mint legfőbb csúcsszervezetben, a Magyar Nemzeti Diákszövetségben (MNDSz) tömörülnek. A Nagybizottság tagjai: a MEFHOSz, (mely maga is számos tagegyesületböl áll), a Turul Szövetség Egyetemi Bajtársi Egyesületei, a Katolikus Diákszövetség, a Protestáns Diákszövetség, az Eme- ricana ifjúsági elnöke, a Kolozsvári Magyar Diákok Szövetsége, a Szegedi Egyetemi Ifjúság, a Debreceni Egyetemi Ifjúság, a pécsi egységszervezet előkészítői, a budapesti állatorvosi egységszervezet, a Pázmány Péter-tudomány- egyetem egységesítő Bizottsága, az orvoskari Csaba Bajtársi Egyesület, a Felvidéki Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesülete, az Erdélyi Diákok Irodája és a Délvidéki Magyar Közművelődési Szövetség egyetemi alosztálya, tehát a magyar egyetemi ifjúság túlnyomó többsége. Ellene van az ifjúság egységmozgalmának a Turul fövezérsége és az Emericana nem ifjúsági vezetősége. Kjúsági elnökét, aki a két memorandumot aláírta, az Emericana társadalmi szervei eltávolították. Éppen ezekben a napokban áll végső kifejlődés előtt a Turul Szövetség válsága, amely évtizedes lappangás után az 1941. decemberében a debreceni követtáboron robbant ki. Mielőtt a válság okát röviden vázolnánk, meg kell állapítanunk, hogy az erdélsd egyetemi ifjúság teljesen tisztában van a trianoni évek legnagyobb nacionalista szervezetének derék munka árán szerzett érdemeivel. Elsősorban tudjuk — és ezért elismeréssel hajtjuk meg fejünket, — hogy a Turul bajtársi egyesületei látták meg azt a népi irányt, amit mi a jövőt egyedül biztosító programúinak ismertünk meg az idegen elnyomás alatt és elsőkként karolták fel a falukutatást. Ismerjük a Turul ifjúságának nemzetvédelmi munkáját szlellemi téren, de tudomásunk van fegyveres harcaikról is. Ezért találkoztunk visszatérésünk után a legrövidebb időn belül a Turul egyetemi bajtársi egyesületeivel és ezért kisérjük aggódó figyelemmel a Szövetség átalakulási folyamatát. A válságot elsősorban az idézte elő, hogy a Turul vezetősége elöregedett, a fiatalok vezetéséhez görcsösen ragaszkodó társadalmi Turul nem tudta mindenben átélni a közösséget az egyetemi és főiskolai tagegyesületekkel, melyeknek vezetése az ifjúságtól korban és felfogásban elszakadt öregedő diákvezérek kezében maradt még abban az időben is, amikor az ifjúság határozottan kifejezésre juttatta kívánságát, hogy saját szervezeteiben maga vezesse sajátmagát. A legutóbb tervbevett egyesületi reform csak látszólag választaná szét a társadalmi és egyetemi bajtársi egyesületeket, a vezetésben a túlsúlyt továbbra is az újabb nemze
