Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 9. szám - Makkai László: Román történetírás a két világháború között
578 Szemle tenni. Az új tömörülés kimondatlanul is lorga ellen irányult, aki folyóiratában, a »Revista Istoricá«-ban azonnal reagált, előlegezett bizalmatlansággal és lekicsinyléssel véve tudomásul az új orgánum megjelenését,-* Valóban, a fiatal történészek szigorú kritikai szempontjaikat először lor- gára alkalmazták, akinek több nyelven megjelent rövid román történetét Giurescu ismertette az új folyóirat első és második évfolyamában, szokatlanul hosszasan (a bírálat különnyomata 164 lap terjedelmű) Sorra veszi a műben hemzsegő pontatlanságokat, ellentmondásokat, valótlan áUításokat, elhallgatásokat, többek közt rámutat arra is, amit a magyar történettudomány már évtizedek óta joggal vetett lorga szemére, a politikai elfogultságra. »Azt hisszük — írja — hogy a nyugati hatásokkal kapcsolatban a magyar (Giurescu kiemelése) hatást is említeni kellett volna. Ha az olaszoknak egy egész oldalt szentel, holott hatásuk a román népre és államra elenyésző, nem volna szabad elhallgatnia a magyar hatást, mely nyelvünkben épúgy, mint városi életünkben és közigazgatási szervezetünkben megnyilvánul... Nem értjük az okát, hogy miért nem sorolta fel a magyar hatást a román népet ért hatások között. Vagy talán a hallgatás meg nem történtté teheti a tényeket ?«26 összefoglalva kifogásait, megállapítja, hogy lorga történetírói módszerére mi sem jellemzőbb, mint az, hogy állításait gyakran semmivel sem bizonyítja, feltételezéseit valóságként állítja be, elhallgatja mások véleményét és szórványos tünetekből indokolatlan általánosításokra ragadtatja magát. Végeredményben szerinte »lorga szintézise nagyon is sebezhető. Hibái olyan számosak és súlyosak, múltúnknak olyan fontos problémáihoz fűződnek, hogy a bizalom, melynek természetszerűleg meg kellene lennie egy ilyen mű iránt, tökéletesen megsemmisült«. A bírálat befejezéséül Giurescu mégegyszer szükségesnek tartja leszögezni nemzedékének történelmi módszertanát; »Azt tartjuk, hogy a történelmi romanticizmust — hogy ne nevezzük másként — egyszer s mindenkorra el kell vetni. Élete magyarázható, ha nem is menthető, a XIX. században, nálunk egészen a háborúig, azaz a nagy nemzeti és társadalmi visszakövetelések idején, mikor a »történeti« érveknek különleges értéke volt; de ma, a realizmus, az általános ellenőrzés és szoros tudományos együttműködés korában, tűrhetetlen. Szükséges tehát, hogy a történetírásban és a többi tudományágakban, de általában életünk minden szellemi és anyagi területén is, egészséges alapokra építsünk. Hagyjuk a sovinizmust, hiúságot, osztályérdeket épiigy mint a félmunkát, pontatlanságot és sietséget, építsünk szilárdan. .. Mert csak az igazság tartós, csak az illeszkedik bele a dolgok természetes és örök rendjébe.«^? GIURESCU SZINTÉZISE GIURESCU TÄMADASA nem volt az első, mely lorgát román tudósok részéről érte, mégis ettől kezdve kell számítanunk tekintélye komoly megrendülését és első számottevő ellenzékének megalakulását. A »Revista Istorica Romána« köre azonosította magát a szerkesztő kritikai álláspontjával és módszertani elveivel s ezáltal a román történetírásban új iskola alakult. Giurescu, aki bírálatának megjelenése óta vezérnek számított, 1935-ben elérkezettnek látta az időt, hogy szempontjaikat a román történelemnek egy újabb szintézisében érvényesítse.^s Műve első kötetének Revista Istoricá, 1941. 151. O nouä sintesä a trecutului nostru (Múltúnk egy új szintézise). Különnyomat a Revista Istoricá Romána 1931. és 1932. évfolyamaiból. “ U. o. 18. ” U o. 120. és 124. “ Istoria Románilor. I. és II. 1., 2. Buc. 1935—37.
