Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 9. szám - Makkai László: Román történetírás a két világháború között
Szemle 571 ték megmagyarázhatónak és menthetőnek a nyugati kultúrális fejlődéstől való elmaradást s ebben találtak jogalapot az összes románok politikai egyesitésére irányuló törekvéseikhez. A román múltnak ezt az elképzelését Xenopol készen vette át elődeitől, de ő alkalmazta először a nemzeti történelem egészére s ő kísérelte meg az addig összegjóijtött forráts- anyagot ennek megfelelően értelmezni és rendezni. Ma mar nem lehet kétséges, hogy éppen a forrásanyag nagyfokú szegénysége és hézagossága tette lehetővé, hogy egy olyan komoly szándékú tudós, mint amilyen ő volt, áldozatul essék romantikus képzelgéseknek. Nem volt mi gátat szabjon merész következtetéseinek s így, úgyszólván számbavehető dokumentáció nélkül, pusztán intuícióra (sajnos, azonban politikai vágyak által irányított intuícióra) támaszkodva rekonstruálta a román történelem kezdeteit: a dáciai romanizmusnak a népvándorlás viharai között való fennmaradását, a dák és római vérkeveredésből született román nép önálló politikai szervezkedését s politikai szervezeteinek a barbárokkal vívott hősies harcban való elbukását, majd újjászületését. Nem valószínű, hogy ha Xenopol a kérdés mai forrásanyagának birtokában lett volna, mert volna ezekben a vonatkozásokban ilyen kategórikusan nyilatkozni, a határozott áillásfoglalás azonban, bármilyen elhamarkodott volt, megtörtént s a román történelem első szintézisének alapeszméjévé vált. Erre épült rá a modem román nacionálizmus egész eszmevilága s amint telt az idő, nemzeti dogmává, tabuvá merevedett, melyet bírálni egyet jelentett volna a román nemzeti önérzet megsértésével. Xenopol maga is tudatában volt annak, hogy műve tudományos alaposságához szó férhet és késő öregségében megfeszített mimkával igyekezett azt az időközben bőségesen feltárt újabb források figyelembevételével átdolgozni. A köztudatba akkorra már mélyen begyökerezett »dáko-román« szemlélethez azonban már nem mert, vagy nem is akart hozzányúlni s az egykorú magyar történészek, főleg Hunfalvy Pál éles bírálata eléggé nem sajnálhatóan épen az ellenkező hatást érte el, mint amire irán5mlt: a román tudósokból makacs ellenállást váltott ki s a hangulatot annyira elmérgesítette, hogy a vitapontok higgadt mérlegelésének minden lehetősége eltűnt. Xenopol román története 1896-ban francia nyelven is megjelent s ezáltal gondolatai a nemzetközi tudományos életbe is bevonultak, sőt a szerző által javított és bővített harmadik kiadás halála után, 1926 és 1930 közt látott napvilágot s úgyszólván napjainkig megmaradt a román múlt reprezentatív összefoglalásának.lORGA NEMZEDÉKE XENOPOL ERŐSEN POLÉMIKUS és politikai időszerűségre törekvő mimkásságának árnyékában azonban a század utolsó évtizedében fiatalabb kortársainak nemzedéke feltűnés nélkül új irányt kezdeményezett. Nemcsak az ismeretlen adatok nagy tömegének feltárása s az egész forrásanyag szigorú kritikai megrostálása fűződik ezeknek az alapos képzettségű és higgadt, józan ítélőképességű tudósoknak a nevéhez, hanem fontos részletkérdések tárgjülagos megvilágítása is. Onciul Dimitrie, az egyetemi oktatásban a szemináriiuni képzés bevezetője, a román vajdaságok megalapítása körüli ködöt igyekezett eloszlatni, leleplezve a történelmi valósággal ellentétben álló legendákat,^ Bogdan Ion és Giurescu » I. Vladescu gondozásában, 14 kötet. Buc. 1926—1930. Xenopol és kortársai működését magyarul Sulica Szilárd ismertette (Történetírás és történelmi segédtudományok Romániában. Turul, 1926.) * Originüe Principatelor Románé. (A román fejedelemségek kezdetei.) Buc. 1899.
