Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 9. szám - Takácsy Miklós: Számadás a balatonszárszói konferenciáról
Magyar Figyelő 567 mává merültek. A termelési eszközök azonban fejlődnek, a gazdasági rendszerek változnak és így az élet mindig kibújik a dogmák alól s az egy meghatározott korra alkalmazható igazságok hamissá válnak. Ezt Lenin is észrevette és — bár Marx tanítványa volt — szembe mert nézni a marxizmus dogmáival, mert tudta, hogy velük nem csinálhat orosz forradalmat és nem építhet új rendszert a XX. században. A konferencián Németh László és Féja Géza képviselte elsősorban a szocializmus rugalmasabb, dog- matizmustól mentes fogalmát és kettőjüknek sikerült a szocializmusba mint európm eszmeáramlatba a magyar szocializmust beleilleszteni. Féja Géza így ír a magyar szocializmusról a „Magyar Élet“ augusztusi számában: „Az egyetemes emberi életforma bizonnyal a szocializmus lesz, de a szocializmus diadala nem történhet a kényszerű uniformizálódás jegyében, nincs is szükség erre. A szocializmus éppen úgy lehetővé teszi majd, hogy roppant keretein belül a népek s nemzetek megvalósíthassák a maguk természetes életformáját, amint minden nagy termékenyítő emberi áramlat lehetővé teszi.“ Németh László értelmezésében szocializmusának az a célja, hogy minőségre dolgozó társadalmat teremtsen és hogy a dolgozó társadalomból értelmiség (nem középosztály) váljék. Sem a parasztnak, sem a munkásnak nem érdeke, hogy tömegemberré alakuljon, egyénisége megszűnjék, munkáját kényszerből végezze; de érdeke az, hogy munkájában örömöt leljen, egyénisége megnyilvánulhasson, tehetségét kibontakoztathassa, életének magasabb célja legyen. A minőségszocializmus tehát fel akarja emelni a munkásságot és a parasztságot és le akarja bontani a középosztály gazdasági és politikai egyeduralmát. Szárszón a politikai viták előterében az a kérdés állott, hogy melyik politikai „oldal“ képes az új magyar életformát úgy megvalósítani, hogy az a magyar nép érdekeinek megfeleljen. Ebbe a vitába Németh László dobta bele az égő csóvát, amikor kimondta, hogy a jelenlegi jobb- és baloldal mellett szükség van egy harmadik oldalra, mert csak ez képviselheti öncélúan a magyar nép érdekeit. Ez a gondolat már régen meg- fogamzott egyes népi írókban és a „Magyar Élet“ legutóbbi számaiban kifejezésre is jutott. Sinka István, Gombos G3uila és Féja Géza foglalkozott ezzel a kérdéssel. Féja így indokolta meg a harmadik oldal létjogosultságát: „Mennél inkább egy-egy kapcsolat kötésére és folytatására kényszerít bennünket a végzet, befelé annál odaadóbban és őszintébben építenünk kell a mi világunkat, az országot a saját törvényeink szerint. Tudomásul kell vennünk, hogy ez az egyetlen politikai „realitás“, amit befelé, a saját törvényeink szerint építettünk.“ Németh László sokak nevében szólott, amikor kifejezést adott ag- gadalmának, hogy sem a politikai baloldalnak, sem a jobboldalnak nem az az elsőrendű kérdése, hogy mit kell tennie a magyar népért, hanem az, hogy melyik hatalom fog győztesen kikerülni a most folyó háborúból és melyik fogja Európát az ő egyéni törvényei szerint rendezni. Mindkét politikai oldal valamelyik nagyhatalom győzelmére tette fel a kártyáját, tehát a magyarság társadalmi átalakulását, a belső problémák gyökeres megoldását nem magától a magyar nép erejétől, hanem egy idegen.
