Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 9. szám - Tamási Áron: Kérdés és felelet
Kérdés és felelet 523 véért és a magunk ámítására is, már három éve oly nehezen viselünk mi erdélyiek. Kegyelemben kiesnénk ebből a szerepből, hogy világosan és bizonyossággal láthassuk: a grófnak és a tekintetes magyarnak; gazdag polgárnak és a munkásnak; a nadrágosnak és a falusinak; a baloldalinak és a jobboldalinak mind együtt kell élnie, ha nem akar talán külön, de sorjában elpusztulni. Vagy talán lehet erős egy társadalom, melyet elöntött a x>o- litikai kizárólagosság és a közéleti formalizmus? Hol a tetszelgő külső mögött silány a tartalom és kicsinyes a lélek? S lehet egységes egy társadalom, melynek osztályai titkos perceikben külön sorson gondolkoznak? Bizonyára nem lehet. Mit kell hát tenni? A gyakorlati vonalon meg kell szüntetni a politikai és a közéleti üres formaságot, melyből nemcsak a bürokratizmus ered, hanem, amely a jellem és a tudás helyett a szolgalelkűséget is az érvényesülés alapjává tette. Elszántan küzdeni kell az ellen a „szellemi“ módszer ellen, mely gondolat helyett egy divatos jelszóval érvel. Törvényes erővel kell felruházni a személyes felelősség elvét, hogy fontos munkahelyek ne szolgáljanak csupán díszül, s hogy aki felelőtlenül végzi a dolgát, az ne állhasson bűnhődés nélkül, sőt igen sokszor megjutalmazva tovább. A szellemnek pedig meg kell alkotnia az egységes és igazságos nemzeti társadalom tervét, melyben a sajátos magyar szellemiség a dolgozó tömegek természetes jogaival egyesül. S ha elkészül ez a terv, az új magyar társadalom elméleti rendszere, akkor ne vesse árva sorsra a gyakorlat és a hatalom, hanem a szellemmel együtt kötelezze el magát arra, hogy meg is valósítja. Mert egyedül a szellem és a gyakorlati hatalom eg5Óittes elkötelezésé- ben rejlik a biztosíték arra, hogy a veszélyt kibírja s hogy a békés nemzeti építésben is egy-szív, egy-lélekké válik a magyarság. Mindenki a maga helyén és a maga eszközeivel vegye gondjába ezt a munkát. Kérem tehát az Erdélyi Pártot, hogy teremtsen alkalmas keretet, melyben Erdély szellemi és gyakorlati erői, ennek a munkának elvégzésére, valóban össze tudjanak fogni. Ha ez nem történik meg, könnyen megeshetik, hogy az új magyar társadalmat erőszak fogja megteremteni. Azt bizonyosan tudom, hogy ezidőszerint minden ilyen erőszakos gondolat, vagy kísérlet ellen együtt küzdünk. De azt is őszintén meg kell mondanom, hogy a külső veszély elmúltával a magyar megújulás dolgában az én helyem nem a védekezők, hanem az erőszakos megújítók oldalán lesz. Üjból köszönöm, hogy szavaimat szívesek voltak meghallgatni, mert csak enn3Út akartam megmondani. TAMÁSI ÁRON
