Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 8. szám - Szabó Endre: Középeurópa és a pánszlávizmus
520 Szemle KNIEZSA ISTVÁN »Pánszláv törekvések Magyarországon« cím alatt a szláv nyelvek, főként azonban a szláv kultúrák közös eredetével, fejlődésével, egymásrahatásával és eltéréseivel foglalkozik. Kollárnak a német romanticizmus hatását mutató, naiv elgondolásai elsőízben akkor szenvedtek hajótörést, amikor a prágai kongresszuson a »testvér nemzetek« németül kénytelenek tanácskozni. Mégis a pesti és pozsonyi egyetemeken Kollar nyomán megszületik az »illyrizmus«. A középeurópai pánszlávizmus elgondolásai ártalmatlanoknak bizonyultak volna, ha Oroszország nem él elsőbbségi jogával és nem állítja gyakorlati politikájának szolgálatába, később pedig az eredményesség kedvéért még messiánisztikus vonásokkal is felruházza. Bár a szlovákságot az orosz pánszláv törekvések kezdetben megrémítették, mégis politikai és anyagi támaszt reméltek s a világháború előtt teljesen orosz befolyás alatt állottak, ami viszont az államhatalom erélyesebb intézkedéseit vonta maga után. Időszerű megállapítani, hogy ezek az intézkedések nem a szlovák nemzetiség, hanem az orosz propaganda ellen irán3oiltak. »A pánszlávizmus önmagában, veszélytelen vf-’na, — írja befejezésül Kniezsa — ha eszmei célkitűzését az összes szlá^ népeket számokban meghaladó orosz tömeg imperiálista törekvéseire félj nem használja. De mivel ez a veszély fennáll, a pánszlávizmus bármely formája egyformán veszélyezteti a nemszláv népeket. Végeredményében a szláv népek javát sem szolgálja. Mert amint tapasztalhattuk a lengy^'ek példáján, Oroszország szláv testvériessége csak érdekei határáig terjed. Egyébként a legkisebb megkülönböztetést sem teszi a »szláv testvérek« és az idegenek között.« H MAGYAR SORSUNK nyugati szemlélői mindenkor igen nyugtalanítóan szóltak Középeurópa szláv veszedelméről. Ezzel szemben a balkáni kis népek szószólói — úgy tűnik — nyugodtabban ítélik meg a helyzetet. Miből származik ez a különbség? Talán abból, hogy a nyugati írók elméleti megfontolásokra, a balkániak pedig gyakorlati tapasztalatokra építik következtetéseiket? Mi úgy érezzük, a szláv kis népek hozzászólói kisebbítik a pánszláv komplexum jelentőségét, Brodi András fejtegetései egyenesen a mellébeszélés érzetét keltették bennünk. A szovjetorosz imperializmus minden kétséget kizáróan befolyásolja a többi szláv népet, összefogásuk azonban a világpolitikai konstellációktól függ. Nekünk, magyaroknak, semmiesetre sem szabad felednünk azt, amit Macartney ír Magyarországról szóló könyvében: »A magyar faj kicsiny és elszigetelt töredék, idegen és természetszerűleg ellenséges és számra is sokkal nagyobb nemzetekkel körülvéve. Nem lehet azt állítani, hogy még szűk határai közt is biztonságban van. Nem tekintve a német veszedelmet, a szláv harapófogó két vége Szobon és Szabadkán azzal fenyeget — amint egy ízben Bethlen gróf mondotta — hogy bármikor összeroppanthatja a kis nemzetet, mely oly hosszú időn át választotta el a szláv faj északi és déli ágát.« Egy nemzet jövője mindig azon múlik, hogy mennyiben készült fel nagy feladataira. Bár nem vonjuk kétségbe, hogy a Südostdeutsche Rundschau szláv cikkírói helyi ismeretek alapján írták le megállapításaikat, nekünk azonban kötelességünk, hogy a pillanatnyi politikai megnyilvánulásokon túlmenően szembenézzünk a problémával, amelyet a szláv harapófogó jelent. SZABÓ ENDRE Felelős kiadó: Albrecht Dezső. Minerva Rt. Kolozsvár. 2337. Felelős vezető: Major József.
