Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 8. szám - Nagy Géza: Dél-Erdély irodalmi és művészeti élete
510 Magyar Figyelő 3. Hibája a fascizmusnab, bogy nem látta be a monarchikug államforma olasz vonatkozású előnyeit és nem méltányolta a savpyai ház hervadhatatlan érdemeit. 4. Nem volt eléggé hajlékony és alkalmazkodó a hasznavehetetlennek bizonyult elvek megváltoztatásánál. így Mussolini, bár maga személyesen híve volt az egyén szabadságának, egyetlen egy intézkedést sem hozott, amely az egyénre nyomasztólag ható korlátokat megkönnyebbítette volna, ezért Olaszország az utóbbi húsz évben szellemi téren nem produkált élvonalbeli egyéniségeket, akik pedig feltétlen szellemi tekintélyek voltak az olaszok közül, mint Benedetto Croce, Guido de Ruggiero, Tosca^ nini, stb., nem tartoztak a fascisták közé. 5. A fascista külpolitika 1936 óta feladta realista elgondolásait és a nemzeti érdekeket világnézeti érdekekkel kombinálta. Elfordult az angol barátság keresésétől s mivel a fascista Olaszország is kisemmizettnek érezte magát, a vesztett államok felé orientálódott. A Né- gusnak megüzent háború elhatározó lépés volt Olaszország külpolitikájának szempontjából. Félreért-- hetetlenül szembe került az angolszászok érdekeivel és ezzel egyidő- ben Anglia és az USA hatalmi fölényével. A magárahagyatottság kijelölte az olasz külpolitika további útját: külföldi kapcsolatait és hatalmi aspirációinak megvalósítását csakis Németország oldalán kereshette. Hézagos és hiányos kép ez ~az olasz változások felméréséhez. Ami három hét távlatából megállapítható, az az, hogy a fascizmus az ideológiák harcában az első menetben kiütéses vereséget szenvedett, mert az örök emberi törvények legjelentősebbikét, a szabadságot, nem részesítette abban a kegyben, amely nélkül tömegeket nem lehet egy új rendszer mögé állítani. Nagy József DÉL-ERDÉLY IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI ÉLETE A magyar történelemben szinte törvényszerűen ismétlődnek azok az újrakezdések, amelyekre az egész nemzet, vagy egy-egy jelentős része kényszerült a századok során egészen napjainkig. A tatárjárás, Buda várának eleste, a török elnyomatás alól való felszabadulás, a negyvennyolcas szabadságharcot követő elnyomatás és a Trianonban történt országcsonkítás után mindig újra és újra vissza kellett térnünk nemzeti létünk megmaradt alapjaihoz, hogy a romok és cson- kaságok helyén megint felépüljön a nemzethez méltó emberi és magyar élet. Különösen gazdag azonban az újrakezdésekben történelmünknek az a korszaka, amelyben benne élünk. Trianon után egyidő- ben kellett elvégeznünk a magyar föld szétszakított részein az újrakezdések egész sorát a csonka országban éppen úgy, mint Erdélyben, a Felvidéken, a Délvidéken és az őrségben. S az újrakezdések száma még megsokszorozódott a megszállt területek bizonyos részeinek felszabadítása után nemcsak általában a megnagyobbodó országban, hanem magukban a visz- szatért országrészekben is, és még inkább az idegen megszállás alatt maradt s az előbbinél súlyosabb kisebbségi sorsba süllyedt magyar területeken. Mekkora bíztatás azonban a mai magyar nemzedékek számára az, hogy ezekhez az örökös újrakezdésekhez még eddig mindig eléggé erősnek bizonyult a nemzet s minden rétege, és a magyar életet hordozó föld minden része! Olyan bizonysága ez mai történelmi sorsunknak, hogy ezt szívünkbe vésve, csak bizakodással nézhetünk a vajúdó jelenből az ismeretlen jövő felé. Ezekkel a gondolatokkal olvastuk végig a magyar újrakezdés egyik beszédes bizonyságát, a délerdélyi magyarság »Szépirodalmi
