Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 1. szám - Csizmadia Andor: Az új olasz testületi állam
Csizmadia Andor kodás céljára egészen új gazdasági bürokráciát kellett beállítani: „a háború kényszere a demokrata nagyhatalmak magángazdálkodását is totális államgazdasággá alakította át.“ A gazdasági élet szervezettsége természetesen a parancs- uralmi és tekintélyállamokban sem egyforma, mert mindegyikben az állam sajátos berendezéseihez igazodik, a múlt szervezeteiből nő ki, fejlődik, tehát nem mellőzi el a történeti alapokat. Magyar- ország is a totális háború korában él s a tárgyilagos szemlélő nem lehet megelégedve minden vonalon gazdasági életünk működésével, bár kétségtelen, hogy sok tekintetben találunk figyelemreméltó eredményeket. Nem vitás azonban az, hogy a gazdasági élet teljes szervezettségére nálunk is szükség van, azt a hivatott tényezők építik is, de mikor benne élünk az építés lázában, sok felesleges kísérletezéstől szabadulunk meg, ha figyelembe vesszük azokat a külföldi tapasztalatokat, melyek az egyes államokban a jól szervezett gazdálkodás megvalósításához vezettek. E tapasztalatok között jelentős helyet foglal el az olasz gazdasági rendszer példája. Az olasz rendszer kifejlődését igen szemléletesen mutatja be a hivatásrendi kérdések egyik legjobb ismerője, Karay Kálmán; „Olasz testületi önkormányzati jog“ címmel most megjelent könyvében. AZ OLASZ ÁLLAM MA TESTÜLETI ÁLLAM, melynek szervezett társadalma nem osztályokra, hanem rendekre tagozódik. E rendek azonban nem felújításai a születésen és hatalmi erőkön alapuló középkori rendiségnek, amellyel az új rendiség csupán a társadalomszemlélet azonosságában függ össze, hanem ennek az új rendiségnek gazdasági egységei az ú. n. rendek, az azonos hivatású (foglalkozású) egyének társadalmi szervezetei, amelyeket azután az állam a gazdasági élet szervezésében bizonyos közhatalmi feladatokkal ruház fel. Az olasz gazdasági élet két alappüléren nyugszik; a szakszervezeteken és a korporációkon. Míg az előbbi foglalkozási érdeket képvisel, az utóbbi termelési érdeket. E testületi önkormányzatok a fasiszta testületi államban egymással láncszerűen összefüggő és a gazdasági élet egész területére kiterjedő szervezetet alkotnak, melyet általánosan szindikális-korporativ rendszernek (ordina- mento sindicale corporative) neveznek. A rendszerben a függőleges irányú szindikális tagozódást vízszintesen fogja át a testületi tagozás. A fasiszta szindikális rendszer alapszervei; a foglalkozási egyesületek, melyek az ugyanazon foglalkozást űzők hivatási szervezetei. Ezekben külön csoportosulnak a munkaadók és a munka- vállalók. A foglalkozási szervezkedés teljesen szabad, senki sincs kötelezve, hogy valamelyik szindikális szervezetbe tagként belépjen, a foglalkozás, vagy mesterség gyakorlása sincs tagsághoz kötve, sőt ugyanabban a foglalkozási ágban akárhány szakszervezet alakulhat, mégis az állam a szindikális egység elvét (unita sindicale) úgy viszi keresztül, hogy az illető foglalkozási ág jogi képviseletére ugyanazon a területen csupán egy szindikáUs szervet ruház fel.
