Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 8. szám - Vájlok Sándor: Benes külpolitikája
Beneé külpolitikája 481 rémtől s nincsenek aggodalmai az állitólagos szovjet imperializmus miatt«.^ A csehszlovák külpolitika szerint a háború után feltétlenül szükség lesz a demokratizált Ausztria és Magyarország bevonására a Szovjet irányítás alatt működő államszövetségbe, mert ellenkező esetben a két állam »az olasz vagy német politika eszköze lesz. Ha nem vonatnának be a középeurópai szervezetbe, a körülzárás veszélye fenyegetné állandóan Csehszlovákiát«. A magyar-ellenes politika sugallja a kisantant visszaállításának tervét. Benes e terv megvalósításához csak azért nem tud hozzálátni, mert a két partner: a szerb és a román nem tárgyaló fél. A szerb tábor szétesett és belső ellentétek akadályozzák tevékenységét. Mégis sikerült elérnie azt, hogy felújíttatta a szerbek magyar- ellenes politikáját és rávette őket arra, hogy az utóbbi évek eseményeit használják ki propagandisztikus célra. Benes barátai, angol újságírói (W. Steed) az utóbbi időben sokat foglalkoztak a jugoszlá- vokkal s különösen a magyar-szerb viszonnyal. Romániával nem tudja felvenni a kapcsolatokat, mert »nem lehet eldönteni, hogy ki képviseli a román nemzetet«. Tileaval megszakadt együttműködése akkor, amikor Eden az angol alsóházban kijelentette, hogy a volt román követ magánember s nem áll mögötte a románság. Az ex-királlyal rosszak a kapcsolatai, s különben is a király személye nem kedvelt az angolszászoknál. A románokat Benes így csupán elvileg támogatja s ígér területeket az eljövendő egjúittmunkálKö- dás jutalmául. BENES EDDIGI KÜLPOLITIKÁJÁBAN két korszakot figyelhettünk meg. Az elsőben Európa felosztására tett javaslatokat, a másodikban a világbéke megszervezésével foglalkozott. Szerződéseket kötött, s tanácsadóként lépett fel a nagyhatalmak mellett, hogy céljait keresztülvigye: a Szovjet európai érdekvédelmét és az integer Csehszlovákia visszaállítását. A harmadik korszakában, melyet szláv korszaknak nevezhetünk, ugyanezekért a célokért dolgozik. A szláv politika lehetőségeit Moszkva fedezte fel 1940-ben külpolitikai szándékai leplezésére. Moszkvában megalakították a Szláv Kongresszust, mely a szláv komintem szerepét tölti be. A szláv komintem célja, hogy a szláv népeket a faji közösség jelszavával befogja a szovjet érdekek szolgálatába. Moszkva szláv alapon akar eljutni azokhoz a népekhez, melyek lelki és társadalmi struktúrájuk miatt (vallásosság, polgári rendszer) irtóznak tőle. A szláv komintem 1943. tavaszán látott hozzá igazában a szláv világ megszervezéséhez. A május 9-én tartott kongresszus már elvileg minden szláv legfontosabb fóruma volt s a szlávok politikai egységesítése mellett foglalt állást. Gundorov Sándor, szovjet vezérőrnagy kimondotta a szlávok nevében: »A moszkvai szláv választmányt a szláv nemzetek közvéleményének képviselői azért alkották meg, hogy résztve- gyenek a hitlerizmus elleni kegyetlen harcban és a szláv nemzetek egységének kialakításában.« A szláv baloldali intellektuelek drámai ‘ Cechoslovak, 1943. V. 28.
