Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 7. szám - Szőcs Lajos: Román művelődési ünnepélyek Északerdélyben
446 Magyar Figyelő s számot is ad munkája eredményéről.* Erdély sorsának alakulása szorosan összefügg a magyarság legégetőbb sorskérdéseivel. Ennek ellenére a nagy nyilvánosság alig tud valamit legbelsőbb életéről, a sajtó sem tájékoztatja róla, így aztán nem csoda, hogy a közhangulatot a problémátlanság és a biztonság többé-kevésbbé indokolatlan érzése lepte el. Pusztai-Popovics József csak száraz beszámolót kénytelen nyújtani a közönségnek, amely ezek ellenére is még mindig érdeklődik Erdély ügyei iránt. Mert mind neki, mind a pécsi Kisebbségi Intézetnek dunántúli környezetében legfönnebb a helyzet hasonlósága adhatja meg az erdélyi sors megítélésének szerény lehetőségét, de azon túl kevés módja van arra, hogy a napvUágot látott sajtó hírei és adatai mögé láthasson. Mint külső szemlélő teljesen kívül marad a zajló életen s éppen ezért kevés a biztosítéka arra, hogy számadása hiánytalan legyen. Hasonló észrevételt hangoztattunk Pusztai-Popovics Józsefnek első könyvével kapcsolatban is (Hitel, VII. évf. 8. szám). Most újra cseik azt kell mondanunk, anélkül, hogy a szerző és kiadó jószándékát bántani akarnók, hogy a felsorolt adatokból sem mi, sem pedig a külföld nem nyerhet helyes képet románjaink művelődési életéről. Ezt azért tartjuk szükségesnek ebben az esetben is leszögezni, mert kár volna, ha a Kisebbségi Intézet részéről tapasztalt ügybuzgalom ártana az erdélyi problémák belső és külső megítélésének. ♦ Pusztai-Popovits József: Román kultur-ünnepélyek fiszak-Erdélyben. 1940—1943. (A pécsi M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem Kisebbségi Intézetének kiadv. XVII.) Igyekszünk példákkal és tényekkel megvilágítani a kérdést. A román művelődési ünnepekről összeállított kimutatást Pusztai-Popovics József a Tribuna Ardeálului című kolozsvári napilap és a Säptämäna című besztercei hetUap közleményei alapján készítette. Ezek a lapok vonatkozó híreiket ritkán fogalmazzák meg úgy, hogy mindenki felismerhesse lényegüket. Ezt bizonyítja az az egyszerű tény is, hogy adatgyűjtőnk nem ismerte fel »kultúr-ünnepek«-nek pl. a Regna, Plugarul, Partium szövetkezetek százszámra menő gyűléseit, a hónapokig tartó s több helyen megrendezett egyháznagyi jubiláns ünnepségeket s az egyháizi jellegű összejövetelek tömegét. Azt is tapasztaltuk, hogy az említett lapok nem mindig adtak hírt a gyűlésekről, csak azok jutottak nsülvános- ságra, amelyekről valaki jelenlévő beszámolt, vagy valamüyen ok miatt nem volt szabad az újságból kimaradniok. Ezek után bátran állíthatjuk, hogy az északerdélyi románok 1941—1943 között nem 158 alkalommal tartottak kulturális jellegű gyűlést, hanem jelentékenyen többször. Továbbá azt is meg kell jegyeznünk, hogy az adatok így felsorolva egészen másként hatnak, mint ha egy kissé közelebbről nézzük meg őket. így pl. — a beava- tottakan kívül — kevesen akadnak nálunk, akik megértenék, mit jelent az erdélyszerte elszaporodó és biztos kereteket nyújtó román kon- gregációs mozgalom. (Erre a Hitelben annakidején szintén rámutattunk.) Az adatok között olvastuk a szászrégeni és marosvásárhelyi Astra-fiókok 1942. április 25-én és június 19-én történt megalakításának hírét. Ezek az adatok így semmit sem mondanak, még annak
