Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 7. szám - Vita Sándor: Az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület dési közgyűlése
Magyar Figyelő 443 lem megteremtése, de nem lehetetlen. Az elgondolás itt az, hogy a gazdákat birtokuk nagyságára való tekintet nélkül egységes szervezetbe kell összefogni, mert csak így lehetséges a gazdaérdekek szolgálata minden vonalon. Kisgazda és nagyobb birtokos nem állhat szemben egymással, hiszen közös gondok és törekvések fűzik össze őket. Az EMGE munkája nyomán, különösen a felszabadulás óta, a falu népe rájött arra, hogy gazdasági és művelődési téren egyaránt nagy pótolnivalói vannak, mert tudás és műveltség nélkül hiábavaló a szorgalom és a jószándék, boldogulni mégsem lehet. Felébredt a tudásvágy, s ez nem valami szalmalángszerű lelkesedés, hanem felismerése a mai magyar élet követelményeinek. Az erdélyi mező- gazdaság állapota huszonöt éve stagnál, s a javításnak nincs más útja, mint hogyha a gazdatársadalom felébred és ráveti magát a nélkülözhetetlen tudás megszervezésére. Ezen az úton igyekezett haladni az EMGE s hogy helyes volt a koncepciója, azt legjobban az bizonyítja, hogy ezt a hatalmas gazdaszervezetet eredményesen tudta a felszabadulás után a magyar testbe beilleszteni és mozgalma azóta még nagyobb erővel tör előre. Ha csak a közös elnyomás és nemes nemzeti jelszavak tartották volna össze és nem lett volna reális, gyakorlati programja, akkor a felszabadulás után alighanem elszürkül, eljelentéktelenedik. De mert nemcsak eszméket hirdetett, hanem megtalálta a gondolatok realizálásának és a gyakorlati segítésnek a módját és munkájában magából a faluból indult ki, működése nyomán lassan-lassan kezd megváltozni az erdélyi falu képe. Az ilyen munkának mindig kerülnek az útjába akadályok, ezek részben a munka természetéből származnak. Veszélyes volna, ha egy ilyen szervezetben a hangsúly csupán a materiális segítségnyújtásra helyeződne át, s jól lebonyolított vetőmag-, gép- és tenyészállat-akciókkal vélne eleget tenni hivatásának. A cél: a falu összes erőinek egybefogása és szellemi irányítása, mert ha az érdek- védelmi szervezetből elvész a szellemi tartalom, könnyen eshetik a túladminisztrálás és bürokrácia ugyanolyan hibáiba, mint amelyek az állam hasonló természetű szerveit jellemzik. De fel kell ébreszteni a gazdák áldozatkészségét is, amit épen a túlzott gyámkodás és támogatás sorvaszthat el. Minél ön- tudatosabban ismerik fel sorsukat és minél erőteljesebbé válik szervezetük szabad tevékenysége, annál jobban fel fog ébredni bennük az aldozatossag is. Ma még nagy a szegénység és elmaradottság, s ha örömmel is látjuk az átalakulás jeleit, tudjuk, hogy az, mint minden társadalmi átalakulás, évtizedeket vesz igénybe, s körvonalai nem is láthatók mindig elég élesen. Azzal is tisztában vagyunk, hogy a szaktudás megszerzésével és a termelési kérdések előbbrevitelével korántsem oldódott meg az erdélyi falu minden problémája. Mező- gazdasági lakosságunk túlnépesedésének gondját belterjesebb termeléssel még nem lehet kiküszöbölni s népünk az elproletarizálódás veszélyének kitéve, magasabb igények nélkül, szegénységre kárhoztatva fog élni, ha tülsürü agrár- népességünket le nem vezetjük az iparba, a kereskedelembe vagy telepítés útján. Ma szűk kis földjén megélhetést nem találva, kiszorul a faluból anélkül, hogy a város be tudná fogadni, s külvárosainkban vegetál, magára hagyva, félig falusi, félig városi életformában.
