Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 7. szám - R. Jónás Magda: A létfenntartási költségindex és a drágulás
436 R. Jónás Magda MÍG A TISZTVISELŐK adók nélkül számított költségei a szerényebb családnál 104, a jobbmódúnál 73%-kal nőttek, addig az adókkal együtt számított költségek ennél nagyobb mértékben 123, illetőleg 91%-kal emelkedtek. Az adók ugyanis a költségek átlagos növekedését számottevően meghaladó mértékben 360, illetőleg 208%- kal fokozódtak. Utalni kell arra, hogy az adókat az indexszám azzal a feltételezéssel veszi számításba, hogy a tisztviselő a drágulás mértékének megfelelő fizetésemelésben részesül. Ez a feltételezés legalábbis nagy általánosságban nem felel meg a valóságnak. A tisztviselők eddig a hivatalos fizetésszabályozás következtében 30%-OS fizetésemelésben részesültek és ha még azt is számbavesz- szük, hogy a legtöbb munkaadó időnkint külön drágasági segélyeket is utal ki számukra, fizetésük emelkedése többnyire a költségek emelkedése mögött marad. Ennek következtében az adók a valóságban az indexszámban kimutatott mértéknél kisebb arányban növekednek. Az adók számbavételénél az indexszám azért vett a költségek növekedésének megfelelően növekedő fizetést alapul, mert a fizetésemelések tényleges mértékének megállapítása túlságosan bonyolulttá tenné a számítást. Az indexszám által kimutatott költségemelkedés megítélésénél azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a jelzett feltételezés miatt az adóknak és ezzel az adókat magánbanfoglaló összköltségeknek emelkedése a költségek növekedésének felső határát jelzi, amelynél a valóságos növekedés kétségtelenül kisebb. Feltűnő, hogy a szerényebb tisztviselőt terhelő adók lényegesen nagyobb mértékben emelkedtek, mint a jobbmódú tisztviselőt terhelők: 360%-kal szemben 208%-kal. Ennek az oka az, hogy a háború kitörésekor a szerényebb jövedelmű tisztviselő még abba a fizetési kategóriába esett, amelyet az adózási rendszer nagymértékben megkímél és aránylag kis adóval sújt. Akkor még a szerényebb tisztviselő 330 pengőt kitevő kiadásainak csak 7%-át fizette adóba. Az adókulcs progresszivitása folytán a magasabb fizetéseket terhelő adók igen jelentékeny mértékben emelkednek. 1943. márciusában a 123%-kai nagyobb költségösszegnek az adók már 15%-át foglalták le. A jobbmódú tisztviselő — akinek minden költsége a háború kitörése előtt 700 pengő volt, tehát alig kevesebb, mint most a szerényebb tisztviselőé — összes költségeinek már 1939-ben is 13%-át fordította adókra, míg ma 91%-kal nagyobb összköltségeinek 22%-át. Meg kell jegyeznünk, hogy a jobbmódú tisztviselő adóterhe a jelzettnél még nagyobb mértékben emelkedett. Tekintettel arra, hogy fizetése az évi 10.000 P-t meghaladja, a tiszviselőket terhelő adókon kívül még beruházási hozzájárulást is kell fizetnie, amelynek összege az indexszámításnál nem vétetett figyelembe. A tisztviselőket terhelő adóknak a létfenntartási költségek emelkedését lényegesen meghaladó növekedése súlyos terhet jelent a tisztviselőtársadalom számára, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy áremelkedések idején a fizetések emelkedése nem ad jobb megélhetési lehetőséget, hanem pusztán a drágulásért nyújt leg-
