Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 7. szám - R. Jónás Magda: A létfenntartási költségindex és a drágulás
434 R. Jónás Magda lett számolni. Az életszínvonal figyelembevett csökkenése azonban 1941 végéig csak kismértékű és mindkét figyelembe vett »index- családnák nagyjából azonos arányú volt, mert a jelzett időpontig megvolt annak a lehetősége, hogy a fogyasztó az adagolt vagy nem kapható cikkek helyett olyan cikkeket vásároljon, amelyek kielégítő mennyiségben voltak kaphatók és ezzel nagyrészt pótolni tudta egyes cikkek fogyasztásának kényszerű csökkenését. A két indexszám emelkedése között már 1941 végén különbség mutatkozik. A szerényebb család adó nélkül számított létfenntartási költségei 1939 júliusa és 1941 decembere között 54%-kal, míg a jobbmódúé 40%- kal emelkedtek. E különbséget túlnyomórészt a ruházkodási költségek változása tekintetében mutatkozó különbség magyarázza, amennyiben a szerényebbnél e költségek emelkedése 79%, a jobbmódúnál pedig csak 59%-ot tett. E különbségnek az volt az oka, hogy a szerényebb néprétegek által vásárolt olcsó tömegruházati cikkek mindinkább eltűntek a piacról és ezért a fogyasztók sok esetben kénytelenek voltak a drágább, addig inkább a jobbmódú társadalmi réteg által vásárolt árút megvenni, noha annak minősége nem is volt feltétlenül jobb a réginél. Ennek a jelenségnek, amely egyébként 1942-ben még kifejezettebbé vált, tudható be, hogy a szerényebb réteg ruházkodási színvonala 1941 végéig alig rosszabbodott. Az élelmezési költségek emelkedési aránya a két indexszámnál a jelzett időpontig közel esett egymáshoz, a szerényebbnél 87, a jobbmódúnál pedig 81%-ot tett ki. 1942-ben és 1943 első napjaiban az indexszám már jelentősebb életszínvonalcsökkenéssel számolt. Az adagolásnak és az ellátási helyzetnek megfelelően a számítás a jobbmódú családnál nagyobb arányú, míg a szerényebbnél kisebb életszínvonalcsökkenést vett alapul. Az egyre több területen bevezetett fogyasztáskorlátozások ugyanis nagyobb mértékben érintették a jobbmódú réteget, mint a szerényebbet és ha a pótlások számára több pénz állott is rendelkezésére, mint a szerényebbnek, az ellátási helyzet ilyen pótlásokat egyre nehezebbé tett. Gondoljunk csak arra, hogy a kisebb cukoradagot mézzel, a zsíradagot vajjal egyre nehezebben lehetett pótolni, a húsadagolás bevezetésekor mind nehezebben lehetett kapni a hús pótlására alkalmas élelmiszereket, baromfit, halat, vadat, tehát nem adagolt húsféléket. De a kisebb szappanadagot sem lehetett már 1942 folyamán mosóporral helyettesíteni és a ruházkodási cikkeknél is a jobb minőségek egyre nehezebben voltak kaphatók. Ez a folyamat a figyelembevett kétféle tisztviselőréteg fogyasztási színvonalának kényszerű nivellálódása irányába hatott. Ez jutott kifejezésre abban, hogy a kétféle tisztviselőcsaládra számított lét- fenntartási költségek emelkedése között mutatkozó különbség egyre tágult. Amint az alább közölt táblázatból is kitűnik, a szerényebb család — adók nélkül számított — létfenntartási költségei a háború kitörése óta 1943 márciusáig 104%-kal, míg a jobbmódúé 73%-kal emelkedtek. A legnagyobb különbség a ruházkodási költségek emelkedése között mutatkozik (254, illetve 179%). Az élelmezési költségek emelkedése tekintetében mutatkozó különbség is lényegesen
