Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 7. szám - R. Jónás Magda: A létfenntartási költségindex és a drágulás
A létfenntartási költségindex és a drágulás 431 hogy miképpen kell megváltoznia egy adott társadalmi réteg jövedelmének ahhoz, hogy a rendelkezésre álló jószágokból méltányos részt kaphasson. Ha a viszonyok kényszerítő hatása alatt az indexszám szerkesztésénél a változatlan életszínvonal követelményét feladjuk, egy más keretet kell teremteni, amelyen belül a fogyasztási szokások módosulása figyelembe vehető. Erre azért van szükség, mert egyébként könnyen megtörténhetik, hogy fogyasztáskorlátozások idején a jobbmóduak létfenntartási költségei, a lakás és kulturális kiadásoktól eltekintve, teljesen a szerényebb réteg költségösszegére korlátozódnak és a jobbmódúakra érvényes költségindexszám változatlan marad, vagy akár csökken is, ugyanakkor, amikor a szerény jövedelműek költségindexszáma emelkedést mutat, csupán azért, mert a jobbmódúak életszínvonalának rendkívüli leszállitáisa tételeztetett fel és figyelmen kívül maradt, hogy a szóbanforgó néprétegnek módjában áll; korlátozások alá eső cikkek helyett szabadon kapható cikkeket is vásárolni és ezzel kisebbíteni a rákény- szerített fogyasztáscsökkenést. A költségindexszámításnál a jelzett pótlásoktól eltekinteni csak akkor volna jogosult, ha mindennemű fogyasztási jószág adagolt volna és a szabad piacon semmiféle árú nem volna vásárolható. Mert ebben az esetben az egyes társadalmi rétegeknél az életszínvonal nagymérvű csökkenése és ezzel a különböző életszínvonalak közötti kiegyenlítődés tényleg bekövetkezett. AZ ÉLETSZÍNVONAL KÉNYSZERŰ LESZÁLLÍTÁSÁNAK s a fogyasztás csökkenésének figyelembevételére az indexszám szerkesztése során két lehetőség kínálkozik. Ha nincsenek fogyasztáskorlátozó rendeletek és a fogyasztás csökkenését csupán a drágaság kényszeríti ki, úgy a fogyasztás lineáris leszállítása tételezhető fel. Ebben az esetben az indexszám átlagos fogyasztáscsökkenéssel számol és az egyes társadalmi rétegekrö érvényes létfenntartási költségindexszámok a fogyasztáscsökkenés mértékét addig a pontig veszik figyelembe, amíg az egyes társadalmi rétegek jóléti arányai nem tolódnak el. Ebben aZ esetben a változatlan életszínvonal követelménye a viszonylag változatlan életszínvonal követelményével helyettesíttetett. Mihel}^; a fogyasztást hatósági rendszabályok, jegyrendszer, stb. korlátozzák, úgy a fogyasztás lineáris csökkenése, amely szociális szempontból egyébként sem kívánatos, már nem jöhet szóba. Ebben az esetben az indexszám szerkesztésénél figyelembe veendő az adott társadalmi rétegeknek kényszerű, jövedelmükkel össze nem függő, hanem a közellátási intézkedések, jegyrendszer, stb. által előírt fogyasztáscsökkenése, amely az egyes jövedelmi rétegeknél nem azonos arányokban jelentkezik. (A fővárosban érvényes havi 104 dkg-os cukoradag pl. a jobbmódú rétegek számára számottevő fogyasztáscsökkenést jelentett, míg a szerényebb rétegek, amelyek az adagolás bevezetése előtt sem fogyasztottak több cukrot, vagy cukorfogyasztásuk csak kevéssel volt nagyobb a megszabott adagoknál, esetleg egyáltalában nem vagy csak kis mértékben korlátozták cukorfogyasztásukat.) Az említett
