Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 7. szám - Salamon Sándor: A románság képe a magyar irodalomban 1875-ig
A románság képe a magyar irodalomban 425 egy pillanatig sem hibáztat egyikük sem. A második is csak típus még; a félművelt pópa, dászkel, a dákóromán eszmétől és hirtelen meggazdagodási vágytól ittasult úszító, ki veszély esetén cserben hagyja felültetett népét. Harmadik a dákóromán eszmében szentül és vakon hívő román nemzeti hős, kinek a tetteit s alakját a szentnek hitt eszme magasztosítja fel. Negyedik a józan, magyar műveltségű és transzilvánista értelmiségi román, aki egyáltalán nem akarja a glóbus keleteurópai oldalát dákóromán színekre mázolni. A szabadságharc emlékírói: Haray Viktor, Asbóth Lajos, Mészáros Lázár is az első, a felkelő tömeg arcképéhez szállítanak egybehangzó vonásokat. S végül, hogy az 1875-ig átlapozott irodalom utolsó képét is ideiktassuk, nézzük meg Endrődi Sándor felvételeit is a »festői szép« oláh leányról, vagy még inkább azokról az »oláhokról«, kik »egy kukkot sem tudnak magyarul s nevük: Székely, Gombos, Zsoldos stb.... s ferde szemmel néznek ránk«. A MAGYAR HUMANISTÁK »római oláh«-jától Endrődi Sándor magyarságot elasszimiláló románjáig hosszú volt az út és a két nép együttélésében ezalatt több ízben nagy összeütközések estek. Ennek ellenére, kivéve poétái túlzásból fontoskodó leoninus poétánkat, nincs a gyűlöletnek helye irodalmunkban, hanem igenis a tárgyilagos ítéletnek vagy bírálatnak. De hányszor olvassuk a felkelő románság mentségére felhozott védelmeket: a nagy szegénységet, a félrevezettetést, a felültetést, a felvilágosítás hiányát. A magyarság tudatában van magasfokú tárgyilagosságának. Ismeri önmagának ezt az értékét s ez támasztja alá közismert fölény-tudatát, ez »támasztá szánás érzéseit« Kazinczyban is. A románság magyar- gyűlöleténeki® pedig legtöbbször nem a koholt hatalmi vagy gazdasági elnyomás az oka, hiszen a magyarság lojális kisebbségét önmagánál is kedvezőbb közjogi keretekbe helyezi, hanem ez az éreztetétt fölény-tudat. A magyarság pedig erről a veleszületett tárgyilagos és ennél fogva felsőbbséges szemléletről sohasem mondhat le mások kedvéért, hiszen ez különbözteti meg közép-kelet-európai szomszédaitól. A románságot és minden népet továbbra is tárgyilagosan szemlél s kedvezőtlen képet továbbra is csak akkor alkot, ha az emberség fogyatékosságát kényszerül észlelni. SALAMON SÁNDOR V. ö. a Symposion cikkírójának kitételeit. * A fenti cikk egy terjedelmesebb kéziratos dolgozat rövid összegezése. Az anyag összegyűjtéséhez az adatokat Veress Endre kitűnő magyar-román könyvészete nsrujtotta: Bibliográfia románo-ungard, I—^in. Buc., 1931—35., melyben a tárgyalt szerzők müveinek fontos könyvészeti leírását és lapszámokra való utalását is megtalálja a kutató. Ezért alább csak akkor közlök lapszámot, ha nem a Veresstöl jelzett kiadást használtam, így például az erdélyi emlékírók esetében az 1941—42-ben Cs. Szabó László és MaKkai László szerkesztésében megjelent Erdély öröksége (I—X. köt. Bp. Franklin) című kiadványsorozatot, vagy ha több lapszámot jelzek, mint Veress Endre. — Régi
