Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 1. szám - Bíró József: Erdély műemlékeinek sorsa a belvederei döntés után
40 Biró József műemlék, mint ahogy a túlnan maradt monumentumok sem „idegenek“ számunkra; ez a magyar művészettörténet s az ettől irányított műemlékügy haúirozott elvi állásfoglalása. ÉS^AK-ERDÉLY MŰEMLÉKEI a Műemlékek Orsz^os Bizottságának joghatálya alá kerültek; a bizottságra háramlik a feladat, hogy jóvátegye és helyrehozza mindazt a pusztítást és mulasztást, amit az emlékezetes huszonkét esztendő terhére róhatunk. Roppant feladat ez, még felmérm, számbavenni is nagy szervezetet mozgathatna meg; gyors elvégzését a mindenkitől ismert körülmények teszik lehetetlenné. A magyar államnak hihetetlen erőfeszítést kell tennie, hogy az elmúlt évtizedek hátrányait még csak a legelsőrendű tennivalók tekintetében is behozza; a nemzeti létért folytatott háború légkörében eredményes műemlékvédelmi tevékenységet kifejteni rendkívül nehéz dolog. Az emlékvédelem még a legnyugodtabb béke korszakában is fényűzésnek tűnik sok felelős tényező szemében; hát még olyankor, midőn a fegyverek között hallgatnak a múzsák!. Az Erdélyre vonatkozó belvederei döntést csak két évvel előzte meg az első, amely a Felvidék magyarlakta részét csatolta vissza s ekkor is igen sok műemlék került magyar földre, élükön Kassa hatalmas katedrálisával, s ez ugyancsak alapos helyrehozatalra szorul mindmáig. A Műemlékek Bizottságára a tennivalók özöne hárult már az első döntőbírósági határozattal is, a második meg éppen embarras de richesse forrásává lett, ugyanakkor, midőn az állami költségvetésnek a legmesszebbmenő tsharé- kosságot keU szem előtt tartania. A műemlékügy nagy nemzetpolitikai fontossága s a vele kapcsolatos tudományos eredmények hatóereje azonban az illetékeseket a kérdés lehető legmesszebbmenő felkarolására késztette; a köz- oktatásügyi kormány felhívására a Műemlékek Országos Bizottsága (MOB) is elkészítette elnökének, Geremch Tibornak iránjűtá- sával a legsürgősebb tennivalók programmját, hogy működésének jótékony hatását Erdély emlékeire is kiterjeszthesse. Gondos körültekintés és igen gyakori helyszíni kiszállás^ nyomán — amelyben Lmx Kálmán műegyetemi tanár, műszaki főtanácsos, a legkiválóbb magyar építész-restaurátor játszotta a vezető szerepet — a Bizottság tető alá hozta első munkatervét; legelőbb az 1941. évi külön erdélyi költségvetésben nyílott alkalom műemlékrestaurálásra. E költségvetés 60.000 pengőt engedélyezett erdélyi helyreállítási munkálatokra s a következőkben nyújtjuk a részletes specifikációt. A nagyobb restaurálási munkák között első helyen szerepel a rendkívül meg;viselt állapotban volt aranyos- medgyesi várkastély helyreállításának legszükségesebb teendőire előirányzott 20.000 pengő; a kolozsvári Mátyás-ház homlokzatának eredeti állapotba való visszahelyezésére és tetőcseréppel való újra- fedésére 8000 pengőt irányzott elő a Bizottság. A legfontosabb műemlék, a kolozsvári Szent Mihály-templom gyökeres helyrehozatala a MOB elsőrendű feladata lett; a meglazult szentélyfalak állékonyságának biztosítása a legsürgősebb feladat, s erre az 1941.
