Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 1. szám - Bíró József: Erdély műemlékeinek sorsa a belvederei döntés után
38 Biró József tanulmányban foglalkoztunk e kérdéssel* s nem bocsájtkozhatunk ismétlésekbe; kifejtettük már akkor Erdély műemlékeinek közjogi helyzetét a román világban, rámutattunk pusztuló, romló állapotukra, a bennük veszélyeztetett nagy nemzeti értékekre s sürgettük az erdélyi magyar műemlékügy intézményes megszervezését. 1940 forró nyarán látott napvilágot e dolgozat s intra muros írva, hangfogót kellett tenni méltatlankodásunknak erősebb kifakadásaira; nem beszélhettünk az erőszakosan megsemmisített emlékekről, mint a kolozsvári Üjhelyi-féle ötvös-háznak egy román műemlékbizottsági tagtól való megcsonkításáról, a régi Nemzeti Szinház sírjának meg- ásásáról s megannyi más fájdalmas dologról; most sem szándékozunk azonban mindezt kiteregetni. Már akkor hangsúlyoztuk s maigla^n is áll a tétel, hogy a műemlékek pusztulásának leghatalmasabb tényezői az idő és a szegénység; az erdélyi magyarság akkori, végsőkig lerongyoUott helyzetében s a háborús világban műemlékrestaurálásra távolról sem volt képes s még legfontosabb emlékeink egyikének, a kolozsvári főtéri templomnak heljreállítása ügyében sem tudtunk semmit sem tenni. Éppen hogy sikerült szakértővel megvizsgáltatni a templomot s e feladatra egyedül Rados Jenő budapesti műegyetemi tanár vállalkozott, aki 1938 nyarán Erdélybe utazva elkészítette szakvéleményét;® a munkához hozzáfogni azonban a legelemibb szükségletek hiánya miatt nem lehetett. A műemlékügy érdekében folytatott kisebbségi küzdelem — amely Bánffy Miklós gróf vezetése alatt folyt — mégsem volt hiábavaló. A tudományos kutatás összegyűjtötte adalékok és fényképek igen jó szolgálatot tettek az erdélyi magyar ügynek a belvedere! döntés előkészítésekor; Teleki Pál gróf, Bárdossy László és Pataky Tibor évtizedes fáradozásait végül is siker koronázta. Teleki Pál g;róf irányította és hívta létre a mag;yar tudományos erőfeszítések foglalatját s megkoronázását, az „Erdély“ című munka hatalmas kötetét,* amely a magyar jogok tudományos érveit meggyőző erővel foglalta egybe; a németül s olaszul is megjelent mű mély benyomással volt a belvedere! döntést meghozó státusférfiak szemében. Az erdélyi magyar művészetre vonatkozó tanulmányt Gerevich Tibor írta, szaktudományunk vezető mestere; az adatgyűjtés mozaikjaiból plasztikus s élesen megvilágított egészet formált, rámutatva arra, hogy Erdély műemlékeit ugyanaz a stilusakarat és művészeti szellem hozta létre, nűnt a szentistváni Magyarország többi alkotását, a felvidékieket s a dunántúliakat is. Gerevich e nagyvonalú tanulmányával nagy szolgálatot tett a revízió ügyének s benne összpontosult mindaz, amivel a magyar művészettörténeti tudomány a nagy pörben való ítéletmondáshoz 1940 nyaráig hozzájárulhatott. * * Az erdélyi mag^yar müemlékpolltika feladatai. Hitel, 1940. évi 1. sz. Különnyomatban Is, Kolozsvár, 1940. Glória ny. 16. 1. » E szakvélemény — kinyomatlanul — a kolozsvári róm. kát. eg^yházköz- ség irattárában fekszik. Raclos Jenő ugyanakkor Gyulafehérvárra is leutazott, hogy a székesegyház állapotát megylzsgálja. ‘ Erdély. Kiadta a Magyar Történelmi Társulat. Bp. 1940. Athenaeum.
