Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 6. szám - Szabó István: Magyarország a Duna térségében
Magyar Figyelő 379 tai számunkra nem egy hatalmas fejlődés bizonyítékait nyújtják, hanem arról győznek meg, mit veszítettünk az ipari fejlődésben is az elszakítás következtében. Jinga céljául annak a bizonyítását tűzte ki, hogy Romániában a németség gazdasági felemelkedésének semmi nem állta útját, sőt ennek feltételei kedvezőbbek voltak, mint Magyarországon. A fejlődés adatait is — érthetően — ebből a szempontból csoportosítja s nem vesz tudomást azokról az állami és társadalmi tendenciákról, amelyek ennek a felemelkedésnek akarták több-kevesebb sikerrel útját állani. Lehet, hogy az uralomváltozás első idejében kedvező lehetőségek kínálkoztak, de ezek részben elmúltak, részben veszendóTje mentek. Üj és nehéz helyzetbe kerültek a szászok is, s eizok az eszközök, amelyek régebben a kisebbségi életharcban hatásosok voltak, lassan kicsorbultak vagy kettétörtek. 1937-ben gazdasági tanácsuk határozati javaslatot fogad el, mely így szól: „A gyűlés felszólította legfőbb politikai testületünket, hogy a legkeményebb ellenállást tanúsítsa a nekünk még megmaradt életlehetőségek területeire tervezett állami beavatkozás ellen, mert ebben az esetben már dolgozó népünk legszélesebb rétegeiről van szó, akiket nem szabad egyszerűen az utcára dobni és ke- nyértelenné tenni. Ebben a kérdésben nincs semmiféle meghátrálás és megalkuvás, mert az ilyen magatartás népünk halálát jelentené.“ Határozott, kemény, félreérthetetlen szavak ezek, s olvasásuk még jobban meggyőz arról, hogy Jinga nagyon is egyoldalúan ítéli meg a romániai szászok helyzetét. Könyvét mégsem fogadjuk ellenérzéssel, mert törekvést látunk benne arra, hogy az Erdélyben élő nemzetek érdekeit és törekvéseit, s a románsághoz való viszonyukat komoly román tényezők is tudományos vizsgálat tárgyává tegyék. Vita Sándor MAGYARORSZÁG A DUNA TÉRSÉGÉBEN Az európai új nacionalizmusok térhódítása óta, s különösen a második világháborúval járó önellátásos gazdasági berendezkedés következtében az európai vezető hatalmak részéről az eddiginél sokkal nagyobb mértékű érdeklődés nyilvánul meg Délkeleteurópa iránt. A politikai és gazdasági tér fogalmának hangsúlyozottsága s a totális háború kifejlése és az európai politikai helyzetre gyakorolt hatása nyomán a délkeleteurópai, pontosabban a dunai térség vált e földrész legfontosabb területévé. Jelentőségét azonban nemcsak a benne rejlő politikai, gazdasági és katonai előnyök, adottságok és lehetőségek szabják meg. Legalább ily mértékben figyelemreméltó a vezető hatalmak szemében az a számos, bonyolult probléma, amely e térségben a kiegyensúlyozatlan népesedési, nemzetiségi, vallási, művelődési és gazdasági viszonyok következtében rendkívül nagy feszítő erővel jelentkezik. Az új olasz impérium, főként azonban a nemzeti szocialista harmadik birodalom érthető módon, valóságos szenvedéllyel vetette rá magát a dunai térség problémáinak tanulmányozására. A német intézményes és magánkutatás napjainkig e kérdésnek szinte beláthatatlan kiterjedésű irodalmát teremtette meg. Nem csodálatos, ha ebben a sokfelé ágazó, különféle szempontú irodalomban néha akaratlanul is tárgyi tévedések és ezek alapján felületesnek tetsző véleménynyilvánítások fordulnak elő. Kézenfekvő, hogy a magyarságnak, mint a dunai térség legrégibb, állandó államalkotó nemzetének, szintén hallatnia kell szavát, nemcsak tárgyilag, de saját népi és nemzeti érdekei tisztázására és védelmében is. Ennek a magyar, de egyben európai gondolatnak szolgálatában áll a Gál István kitűnő szerkesztésében
