Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 6. szám - Aldobolyi Nagy Miklós: Magyarok a Kis-Szamos mellékén
Magyarok a Kis-Szamos mellékén 357 A közölt adatok felvételi ideje ugyan a messze múltban van már, de lényeges változás azóta sem következett be. Az erdők ezen a területen nem-igen fogyatkoztak meg, igaz, hogy 1895-ben is kevesebb volt az igazi erdő (sok kopár, erdősítésre váró teiniletet vettek fel ekkor erdőnek ezen a vidéken). A rét és legelő százalékos aránya se csábítson senkit hamis megítélésre az állattenyésztés le'- hetőségeit illetően. Az év nagy részében kiégett, száraz, csupán birkalegelőnek való térségeket találunk a terület egyharmadát kitevő réteken és legelőkön. Minden megélhetés igazi forrása a megdöbbentően kevés szántóföld, amely ugyancsak nem elsőosztályú, sőt néhol nagyon is utolsó minőségű. A Mezőség omló partjain, suvadó hegyoldalain járunk... Szegénység és hátramaradottság jellemzi a Kis-Szamos medencéjének gazdasági életét, földhözlapuló kis falvak és daltalan mezők, melyekből egy-egy kastély úgy emelkedik ki, mintha kacsalábon forgó vár volna. Igaz, hogy a kastélyok gyakran egészen mesébeülően szépek, a XVIII. század széplelkei szerint, »erdélyi Versalia« a bonchidai Bánffy-kastély és a hetven- ötholdas park, a kendilónai Teleki-kastély hasonlóképpen »kebelgazdagító érzeményeket költ«, — a magyar nyelv azonban ugyanazon szerző szavai szerint »a kisebb tekintetű magyar nemesek s a nemtelenek ajkán oláh rámára vont«. A kereskedést és mesterségeket azonban alávalónak tartja a magyarság százhúsz évvel ezelőtt is, földjeit rosszul míveli, a termelésben változatosság nincs, csupa panasz a történetíró. »A nemeseknek köz nemzeti gazdaságjokból... sertés és baromtenyésztetésből.. . csaknem semmi a nemzeti jövedelem; pálinkafőzésen kívül — amit a zsidók űznek lelkesebben megyeszerte — hire-pora sincs itt az erő- és kézmíveknek. A nemesség csupán házi szükségeit pótolja, a köznép pedig ezen felül igen kevés áruba bocsátandó durva vászon- és posztó-miveket készít, ter- mesztményjeik s készítményeik nagyobb részit Önmagok emésztik el. Igás lovat felette ritkaság találni a köznépnél. Helység háza az utazókra nézve egész megyében nincs. Ritkaság a köznép közt két ekét kiállítható gazdára találni. Nemcsak a köznép, hanem a nemesség is ezen híreit Eldoradóban pénztelen, vagy mostoha táplálattal zsugorított.. .«5 Be jól esnék azt mondani, hogy e szánalmas helyzet a régmúlté! Ám a szegénység ma is akkora, mint száztíz évvel ezelőtt, mikor a nagy kolerajárvány idején »a hányólázban elnyomo- rodott testű holtak« elföldeléséhez még meszet sem tudott a hatóság vidékszerte beszerezni. Kultúra és hit után kiált, útért, több életlehetőségért, villamosságért, nyersanyagért, szakképzett munkásért, iparosért, forgalomért könyörög ennek a tájnak minden vezető férfia, de vajmi nehéz arra a kérdésre választ adni, hogy mivel kellene igazában kezdeni?! A pap ezen a földön százados tradiciójú szegénységgel terhelten él. »Mindnyájoknak szűk és csekély kiszakasztott papi részök s csak néhol érzik ők a keresztyénség 5 Hodor i. m. 351. kk.
