Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1943 / 6. szám - Aldobolyi Nagy Miklós: Magyarok a Kis-Szamos mellékén

352 Aldobolyi Nagy Miklós mely — sajnos — közvéleményünkben annyira eluralkodott. »Ma­gyarköblösön iskolájukkal győztek a románok. Azt ugyan csupán a bottól való félelemből állították föl 1829-ben, de a magyarság nem félt a vármegyétől, azért nem is szervezett iskolát, hanem a saját gyermekeit is az oláh dászkál keze alá adta és elrománosította az a magyarság nagy részét.« »Nagyiklód magyar községet sok pusz­títás érte, nünthogy a hadak útjába esett. II. Rákóczi Ferenc idejé­ben a földesuraság olábokkal pótolta a megritkult jobbágyok szá­mát. «2 A magyarság és a szászság között nagy pusztítást végeztek 1241-ben a tatárok, akik a megye területére a Radnai-hágón át nyo­multak be. Nagyon apasztotta még a magyarságot az 1437. évi al- paréti parasztlázadás is, mely majdnem kizárólag ezen a területen folyt le. Mindezeknél azonban erősebb s mondhatni, végső csapást mértek a magyarságra Básta császári vezér és Mihály vajda pusz­tításai, amelyeket a későbbi török dúlások tetőztek be. Hogj' mek­kora volt a pusztulás, világosan bizonyítja az, hogy az erdélyi ré­szekben sehol annyi »desolata et deserta reformata ecclesia« nincs, mint éppen Szolnok-Doboka megyében. Ahol a magyarság és a szászság elpusztult, vagy pusztulásnak indult, mindenütt románság tódult a helyére. A románság azonban a megmaradt magyar elem­ből vagy éppen semmit, vagy csak nagyon keveset olvasztott ma­gába.^ Valóban csak ilyen gondolkodással érthetjük meg sok szigetszerűen fekvő magyar községnek ma is töretlen magyarságát (Bálványosváralja, Magyardécse, Szépkenyerűszentmárton, Szék), másrészt azonban be kell látmmk azt is, hogy a magyarságot igazi veszteségek nem beolvadás révén érhetik. Fenyeget ezen a tájon is a haj: a veszélyeztetett oldal a születések számának megdöbbentő csökkenése, mint mindenütt az országban. S száz és egy mellék­okozón, álúton és hamis következtetésen keresztül egyetlen végső okként ott sötétlik a Krisztus-hit forrásának eüszapoltsága a lélek mélyén. A LAKOSSÁG KORTAGOZÖDÄSÄRA VONATKOZÓLAG ismét csak két adat áll rendelkezésünkre: 1900-ból és 1930-ból. Itt ismét saj­nálattal keU megemlékeznünk arról, hogy éppen az utolsó évtized­nek, nézetünk szerint, nagy változásai nem szerepelhetnek kimuta­tásainkban. Egységes korcsoport-sorozat nem áU rendelkezésünkre a magyar és román kimutatások különböző volta miatt; a román rendszer szerint számítva, a 20—64 évesek bő csoportja a magyar rendszerben három csoportba is beleesik, de ismét, sajnos, nem úgy, hogy összehasonlításra mégis sor kerülhetne. Az öregek számának 2 Hanuss István: A románok terjedése Szolnok-Doboka vármegyében. Föld­rajzi Közlemények 1897. év 188. 1. 3 Bedöházy János: A Mezöség. (Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben. Budapest, 1901. VII. kötet 187. s köv. 1.), valamint: u. ott (218. 1.) Kádár József: Szolnok-Doboka vármegye.

Next

/
Thumbnails
Contents