Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 6. szám - Aldobolyi Nagy Miklós: Magyarok a Kis-Szamos mellékén
Magyarok a Kis-Szamos mellékén 349 magvaként fogható fel, adatai az egész tájat példázzák — ilyen volt az összefüggés a magyar anyanyelvűek és a református vallá- súak között: 1880 1890 1900 1910 1930 magyar anyanyelvű 24,2 25,6 27,2 26,2 24,1 református 21,9 22,2 21,8 21,9 21,5 százalék az összlakosságból. A táj magyarsága református és szinte kizárólag csak ez az elem magyar, — legalább is tartósan, dacolva a körülmények változásaival. A néhány százaléknyi különbség, melyet a magyar anyanyelvűek és a reformátusok közt a népszámlálási adatokban találunk, jobbára átfutó (Magyarszarvaskend és Szék 1930-ban ösz- szesen 352 főnyi falusi római katolikussága az egyetlen kivétel) és nem mindenkor feltétlenül magyar anyanyelvű elemből áll (a zsidóság tájunkon igen nagy többségben ortodox és jiddis nyelvet beszélő). Itt említjük meg egyébként, szintén csak az összehason- litás kedvéért, hogy a szamosújvári járásban a római katolikusok 1880. évi 3,0%-a 1930-ra 2,3%-ra esett, a zsidóság 1880-tól 1930-ig szintén jelentősen apadt (2,6%—1,7%). Elhanyagolható mennyiségekről van tehát szó akkor, amikor nagy tömegű és törzsökös lakosságot vizsgálunk, ahol csak két elem: a görög katolikus románság és a református magyarság vehető számításba. A reformátusságot illetően az anyanyelvnél nagyobb történeti perspektívával rendelkezünk. Hodor Károly könyve, legkésőbben 1834. évi adatokkal, pontosan közli községeink református lélekszámát. S ha némelykor van is okunk kételkedni Hodor könyvének feltétlen megbízhatóságában — romantikus kitéréseivel, bi- gottságra valló ömlengésekkel, a tárgyhoz egyáltalán nem tartozó és csak stílusgyakorlatnak beillő frázistömegével eléggé nehezen megemészthető olvasmány, — mégis bizonyosak lehetünk, hogy e közel 1000 oldalas könyv szerzőjét, a nemesített görög katolikus román lelkészt a maihoz hasonló elfogultsági indulatok nem vezették. A reformátusok lélekszámát mindenütt pontosan megadja, községenkint, jóllehet a görög katolikusok adataiban nem ilyen exakt és többször ellentmondásokba is keveredik. Táblázatainkban szereplő adatai tehát változtatás nélkül kerültek be, s így teljes hitelességgel illeszthettük be őket a későbbi hivatalos népszámlálási eredmények közé. TÁBLÁZATUNK VIZSGÁLATÁNÁL legfeltűnőbb az, hogy a terület reformátusai lélekszámban gyarapodnak ugyan az utolsó évszázadban, de százalékos arányuk fogyatkozó tendenciájú, indexszámuk pedig mindenütt alatta marad az összehasonlításul feltüntetett együttes lakosságnak. Különösen 1910 és 1930 közt erős a különbség a lakosság és a reformátusság gyarapodása között, de ez jórészt a világháborús véres veszteségek eltérő voltára vezethető vissza: Schneller Károly szavai szerint a világháború a ma-
