Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1943 / 6. szám - Aldobolyi Nagy Miklós: Magyarok a Kis-Szamos mellékén

MAGYAROK A KIS-SZAMOS MELLÉKÉN

ERRŐL A TÄJRÖL, a Szamos mellékéről írja Berde Mária, hogy román szótárt vett és grammatikát az apja, amikor papnak idekerült. Ez az a vidék, ahol nem tudnak magyarul a Kocsis Juo- nok és az István Gheorghek, jóllehet az anyjuk »még református« volt. Akit hivatalos útjai visznek erre és tájékozódik, de csak futtában, annak azt kell hinnie, hogy a magyarságot a végzet üldözi és régi, nagy, az őrülésig tépelődő erdélyiek viziói ködlenek fel, melyek mind, mind az ananké hatalmát harsogják.

Sok szám következik most. Tudjuk, hogy hamisságot is lehet igazolni velük, s az igazság gyakran kicsúszik hajlékony testük közül. De Goethének is igaza volt: »Man sagt oft: Zahlen regieren die Welt. Das aber ist gewiss: die Zahlen zeigen wie sie regiert wird.« Elfogultsággal ne vádoljon senki: nem előbb állítottuk fel a tételeket s kerestünk aztán hozzá igazolást a számok oszlopaiban. Az eredmények, amiket itt közreadunk, egy nagyobb munka menete közben derengtek fel. A Kis-Szamos teljes vízgyűjtőterületét vizsgálat alá véve láttuk meg az itt élő református magyarság sorsának néhány vonását. A kimutatásokban szereplő 24 községet tulajdonképpen a véletlen válogatta össze. A 24 község kiválasztásának elve az volt, hogy a vízgyűjtőterület községei közül szemügyre vettük azokat, amelyekben 1910-ben legalább 100 reformátust talált a népszámlálás, de csak abban az esetben, ha a kérdéses községre nézve rendelkeztünk az 1834. évi felekezeti adatokkal is, azaz, ha a község 1834-ben Doboka vármegyéhez tartozott.

TÁJUNK KOLOZS ÉS SZOLNOK-DOBOKA határos részein, a Mezőség és a Szilágyság találkozásánál, Kolozsvár és Dés között fekszik. Régente Belső-Szolnok, Doboka és Kolozs osztoztak rajta, ma — sokszoros községátcsatolások után — a kolozsmegyei hid- almási, kolozsvári, kolozsborsai, valamint a szolnokdobokai, dési, szamosújvári és kékesi járások körébe tartozik közigazgatásilag. Trianon után teljes egészében Romániához került, ma néhány kivételével ismét Magyarországhoz tartoznak a táj falui. Vizsgálatainkat 104 községre terjesztettük ki a Kis-Szamos vízgyűtőjében, s e nagy egységnek véletlenül összekerült tagjai a kimutatásokban szereplő faluk. Geográfiai egységről van szó, melynek sorsát egységes törvényekkel igazgatja a természet s ahol a történelem is nagyjában egyforma eszközökkel dolgozott. Egészen vázlatosan annjdt mondhatunk, hogy a korai magyar időkben igen gyéren megszállt területek voltak ezek, ahol idegenek megtelepedését előbb nagyobb benépesítés céljából, azután pedig a sokféle harcban és pusztulásban kiirtott magyarság pótlása végett engedte — kény-