Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 6. szám - Martonyi János: Új magyar közigazgatás felé
Üj magyar közigazgatás félé 331 nis^áció fölé egyetlen legmagasabb főnök állítására. A közigazgatás feje elvileg az államfő (király, kormányzó), aki azonban — a magyar alkotmányjog írott és Íratlan szabályai szerint — túlnyomórészt átengedi ezt a funkciót a kormánynak. A kormány viszont több tagból álló testület (minisztertanács), amely cselekvésre és cselekvés irányítására sohasem lehet annyira alkalmas, mint egy személy. Ez a személy természetszerűleg csak az lehet, aki ma is »primus inter pares« a miniszterek között és a miniszter- tanácsban elnököl: a miniszterelnök. Öt kell az egész közigazgatás főnökévé tenni és neki az egyes miniszterekkel szemben utasítási jogot adni, amivel ezidőszerint — az egyéni miniszteri felelősség elve következtében — nem rendelkezik. Magyary teljesen tisztában van azzal, hogy ehhez a magyar alkotmány módosítására lenne szükség és ezt az alkotmányreformot nagy nyomatékkai sürgeti is. A miniszterelnök ezt a megnövekedett hatáskörét csak úgy töltheti majd be, ha egy különleges szerv, az ú. n. közigazgatási vezérkar áll rendelkezésére. Általános szervezéstudományi igazság ugyanis, hogy nagy organizációknál a főnököknek külön segédszervre van szükségük a reájuk háruló teendők ellátásához. A „köz- igazgatási vezérkar“ elnevezés a katonai vezérkar mintájára született és szerepe valóban hasonló lenne a katonai vezérkarokéhoz. Ennek a polgári vezérkarnak kirendelt közegei lennének az egyes minisztériumokban, továbbá legalábbis a középfokú közigazgatási szerveknél, avégből, hogy ezek főnőkéit munkájukban segítsék és a miniszterelnök által kiadott szervezési irányelvek végrehajtásáról gondoskodjanak. MAGYARY ESZMÉIRE a korábban kifejtett elvi alapokon kívül mindenesetre jelentős hatással voltak az első világháború óta kialakult tekintélyuralmi rendszerek is. Bő teret szentel az általuk keresztülvitt gyökeres újításoknak a legilletékesebb nemzetközi szellemi fórum, az 1936-os közigazgatástudományi kongresszus elé terjesztett nagyszabású munkálatában, amelyre már utaltunk és amelynek eredeti francia szövege később angol, lengyel és magyar nyelven, rövidített formában pedig németül is megjelent.® Érdekesen foglalkozik itt a parlamentarizmus és a miniszteri felelősség megszüntetésének, valamint az egyetlen párt uralmának a közigazgatási munka eredményességére való hatásával. Fejtegetései jól bizonyítják, hogy a közigazgatási reform sorsa nagymértékben függ az államélet politikai atmoszférájától és hogy az alkotmán 3^orma megváltoztatása jelentősen előmozdíthatja a közigazgatás eredményességét, mert meg tudja neki adni a cselekvés jobb feltételeit. Magyary azonban nem hagyja figyelmen kívül a parlamentáris kor- mányzatú országoknak (Anglia, Belgium, Svájc) a közigazgatás helyes irányítása terén elért eredményeit sem; bizonyos, hogy a * * A kidolgozott téma francia címe Le chef du gouvernement et ses Organes auxiliaires volt (Compte-rendu du Congrés, 647—801.). Későbbi angol feldolgozása The industrial state címmel jelent meg (Newyork, 1938. ’203), magyar kiadása pedig A közigazgatás legfőbb vezetése szervezési szempontból (Budapest, 1937. 152) címet kapta.
