Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 5. szám - Mályusz Elemér: A magyarság a középkori Erdélyben
286 Mályusz Elemér lítására.5® A két város közül Beszterce bizonyult erősebbnek. Radna a XV'’. században elveszítette jelentőségét. Bizonyára kimerültek könnyen elérhető ércerei, a mélyebben fekvők kitermeléséhez pedig költséges beruházásokra lett volna szükség — így volt ez Észak- magyarországon is^i — s mert ezek elmaradtak, Mátyás király szomszédjához csatolta.®* Ennek környéke az országhatár irányában lakatlan, erdős vidék volt, a Sajó folyó felé azonban magyar falvakkal volt tele. A táj magyar jellegét a folyóneveken, mint Sajón kívül a helynevek bizonyítják. Oly jellegzetes falvak feküdtek ugyanis itt — Besenyő, Németi — amelyeknek csak magyar környezet adhatott nevet. A tájat összefoglalóan Királyi-területnek, vagy egyszerűen csak Királyinak nevezték,®® annak jelzésére, hogy a király birtoka. Az ő közvetlen földesúri hatalmát a várispánok igazgatása alatt álló várföldekkel és a vajdával szemben hangsúlyozták, amire szükség volt, mert a kerület Besztercével és Radná- val együtt a királ5mői udvartartás költségeinek fedezésére szolgált.®^ Éppen mert jövedelme ily sajátos célt szolgált, egyes részei nem is kerültek eladományozásra a XIII. században, holott ugyanakkor a várföldek, a régi megyei birtokok jórészt magánkézre jutottak. A király törekvése, hogy lehetőleg együtt tartsa Beszterce vidékét, előnyére volt a szászoknak, mert így nem kellett attól tartaniok, hogy magyar földesurak hatalmába kerülnek. A vidék különállása abban is kifejezésre jutott, hogy a székely ispán állott az élén, aki a beszterceiektől még a XV. század közepén is évi 60 ezüstmárka adót kapott.®® Besztercéből, mint központból kiindulva, a szászság két irányban terjeszkedhetett. Egyrészt az erdős-hegyes vidéken az országhatár, másrészt a magyar falvak, a folyóvölgyek felé. Amarra csak néhány lépést tett, megalapítva Aldorfot, a középkori Wallen- úorfot,®6 Jad falu és az «alpesek» közt pedig Pettendorfot. Annál nagyobb súllyal fordult a magyar táj felé. Ezt valósággal elözön- lötte, úgyhogy a régi magyar falvak neve is németté változott vagy eltorzult. Besenyő neve Heidendorf lett, a bajor eredetű Németié Bayersdorf, Malomárka Minarken, Vermes maradt Wermeschnek, stb. A terjesi^edés a tipikus városi gazdasági politikára jellemző módon ment végbe: a polgárság patrícius rétegének tagjai, a leg«I O. Fr. Jickell: Der Handel der Siebenbürger Sachsen in seiner geschichtlichen Entwicklung. Archiv des Vereins für siebenbürgische Landeskunde. N. F. 39. k. (1913.) 58. s köv. 1. Pauliny O.: A középkori magyar réztermelés gazdasági jelentősége. Károlyi Emlékkönyv. (Bp., 1933.) 421. s köv. 1., 434. 1. 52 Wenzel G.: Magyarország bányászatának kritikai története. (Bp. 1880), 133. 1. “ Zimmermann—Werner I4 k. 92., 300. 1. (1264. és 1311.). Beszterce is :>terra regalis« uo. 299. 1. M Ua. I. k. 92., 157., 438. 1. “ Ua. I. k. 460., 486. 1. •— Fejér G.: Genus, incunabula et virtus loannis Corvini de Hunyad. (Buda, 1844). 198. 1. “ Zimmermann—Werner. I. k. 200. 1.
