Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 5. szám - Mályusz Elemér: A magyarság a középkori Erdélyben
A magyarság a középkori Erdélyben 281 mutatott a településnek, hanem szükségessé is tette újabb falvak alapítását, mivel ezek lakosainak kellett gazdasági tevékenységükkel gondoskodniuk a várür és környezete ellátásáról. A lovagvárak ily módon nemcsak hadi hivatást teljesítenek, hanem központjaivá is lesznek oly uradalmaknak, amelyeknek feladata a korábban lakatlan területek gazdasági hasznosítása. A munkából, bár annak súlya elsősorban a főurakra hárult, a király is kivette részét, hiszen relatíve még mindig ő — részben közvetlenül, részben közvetve az erdélyi vajda és székely ispán révén — a leghatalmasabb nagybirtokos Erdélyben. Jól mutatja telepítő tevékenységének eredményét a megyei élet súlypontjának áthelyeződése Küküllő és Torda megyében. Az előbbiben az ispán egfykori székhelye Küküllővár volt, a Kisküküllő partján. Ellenben az 1340-es években feltűnő Üjvár — neve is mutatja eredetét — már a két Küküllőt elválasztó hegységben épült fel, várnagya pedig ismételten is a megye főispánja, aki a szolgabírákkal együtt intézi a megye ügyeit.Még inkább, mondhatjuk: elvitathatatlanul összekapcsolódott Torda megye új erősségének, Létának a vámagysága a megyei alispáni tiszttel. A régi ispáni központ, Torda vára ugyanis beolvadt a mellette kialakult városba s mert jelentősége eltűnt, szerepét teljesen átvehette az új erődítmény, amely a megye nyugati szögletében mélyen a hegyek közt fekszik. Ugyancsak a XTV. században épült fel a megye ellenkező, keleti sarkában Görgény vára. Ennek a sorsa azonban a Székelyfölddel szövődött össze, mivel a székely ispán tisztéhez tartozott a görgén3d uradalom, úgy, hogy a görgén3Ű várnagy egyszersmind Marosszék vicecomese is volt.®» Amíg a királyság XTV—XV. századi telepítő tevékenységének méreteire inkább csak a változás okozta eredményekből következtethetünk, addig a nagybirtokos családok hasonló eljárásának részleteiről is felvilágosítást nyújt az egyes vámradalmak kialakulásának története. A kínálkozó sok példa közül az imént említett Görgény közelében, a Maros mellett, Szászrégentől északkeletre fekvő Mentő várát ragadjuk ki. Ura a Tomaj nemzetségből származó Losonci család volt, amely birtokában tartotta a szomszédos széplaki és régeni uradalmat is. A várat, amely romantikus nevével elárulja, mily szerepet szánt neki tulajdonosa. Losonci Tamás építtette, még pedig, 1333-i szavai szerint, »inter alpes«, mintegy kétezer ezüst márkán, a kor viszonyaihoz mérten igen nagy költséggel s azzal egyidejűleg a vár alatt »egy jó falut« (unam bonam villám) is telepített.®* A sok kiadás, gond és fáradozás eredményéül, amellyel a várak felépítése együttjárt, a magyar néptalaj határa kilépett a folyóvölgyekből és kezdett felkapaszkodni az őket elválasztó heg5^é- gekre. Az a nép ugyanis, amely ezeket az erődítményeket munkájával felépítette s amely az uradalmak első — s éppen ezért gyérnek Csánki i. m. 859., 861. 1. 3» U. a. 670., 673. L 3* Varjú E.: Oklevéltár a losonci Bánffy-család történetéhej^ (Bp. 1903)- I. k. 79. 1. L ‘iafc
