Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 5. szám - Mályusz Elemér: A magyarság a középkori Erdélyben
276 Mályusz Elemér századi magyar lakosság: Hunyadban. Itt is a Maros völgyének magyar falvai ugyanazt a szilárdságot és életerőt mutatják, mint keletebbre, Fehér megyében, hiszen Németit és Tótit, amelyek nevük szerint, idegen népelemeknek már a XIII. század előtt hajlékot adtak, magyarrá tudta tenni.^s ÖSSZEFOGLALVA EREDMÉNYEINKET, a magyarság tehát a Szent István által megalapított megyék, — Fejér, Torda, Kolozs, Doboka — területén volt a legnépesebb s ezekből bocsátotta ki népfeleslegét nyugatra, Hunyad erősítésére, részben kelet és délkelet felé, míg északon, Szolnok területén a Tisza mellékéről kapott újabb bevándorlókat. A néptalaj kiterjedése szemszögéből legfontosabb a Maros völgyéből a Kárpátok gerince felé haladó előnyomulás, ami Küküllő és Szeben megye megszervezésére vezetett. Ezen a hatalmas területen, amely utóbb részben a szászság otthonává lett, valósággal szétáradt a magyarság. Eleinte ritkásan állottak egymás közelében a falvak, de csak az időtől függött, hogy a széles közökben is újabb és újabb falvak alakuljanak. Az előnyomulás gyorsaságáról két helynév ad felvilágosítást: Bolya és Bonyha. Az előbbit a térképen a Nagyszebent és Medgyest összekötő vonalnak, a másikat pedig a Medgyes és Marosvásárhely közt húzott vonalnak a felezési pontjánál, sőt azoktól még kissé keletebbre találjuk. Mindkettőt már a XIII. századi oklevelek említik. Bolya a XIV. században két részből állott: Alsó- és Felsőbolya, tehát nagyobb és így régibb helység volt. Bonyha a XIV. század elején, plébániával rendelkező, a középkorban városi kiváltságokat élvező, tehát szintén jelentősebb hely.^'* Temploma Szt. Mihály tiszteletére épült, aki nemcsak a gyulafehérvári székesegyház, az erdélyi püspökség védőszentje volt, hanem egyike a Magyarországon legrégibb idők óta tisztelt szenteknek. Mindkét helység neve személ3mévi eredetű s nem is állanak egyedül, mivel az ország más részein, így a Dunántúlon is találunk hasonló helyneveket. Somogybán ugyanis van Bonyha, Tolnában Bonyhád, Heves megyében Bolya, Baranyában Boly.*® Magában tehát nem volna feltűnő, hogy Erdélyben is feltűnnek e nevek. Meglepő azonban, hogy a Szent István által elűzött Gjnila két fiát, akiket a német támogatásra építő Péter király mint a nemzeti ellenzék vezéreit felakasztatott, Bolyának és Bonyhának hívták.26 Mivel a két erdélyi helység a gyulák törzsbirtokának a szomszédságában feküdt, talán nem merész a feltevés, hogy a testvérek nevét őrizte meg. Éppen úgy, mint ahogyan a Dunántúlon és a Duna mentén, ahol az Árpád nemzetség földjei terültek el, a Teve!, Fájsz, Taksony, Solt stb. nevek máig fenntartották az uralkodóCsánki i. m. 115., 143. 1. W. Scheiner: Die Ortsnamen im mittleren Teile des südlichen Siebenbürgens. Balkan-Archiv. II. 21. 1., Csánki i. m. 862. 1. “ Melich, Magyar Nyelv VII. 182. 1. Jakubovich E.: Vlska, Stojszlő és Pécel. Magyar Nyelv. XXIII. 228. 3 köv. 1.
