Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 5. szám - Mályusz Elemér: A magyarság a középkori Erdélyben
272 Mályusz Elemér tette ki a tordai főesperességet, a keleti rész ellenben az ózdi f5- esperesség ózdi kerületével volt azonos.i^ Az eltéréseket és egyenetlenségeket a kalotai főesperesség helyzete magyarázza meg. Ez a terület ugyanis közigazgatásilag sem tartozott eredetileg Kolozs megyéhez, hanem Bihar megye része volt.i^ Nyilvánvalóan azért, mert a bihari várispánság néj)ei húzódtak át Erdélybe a Sebes-Körös völgyében, nyomon kísérve régi egyházi és világi elöljáróiktól. Mivel a kolozsi ispán befolyása nem terjedt ki föléjük, joggal tételezhetjük föl, hogy az ő meg^yé- jének keleti harmada, amelyen az ózdi főesperesség alakult ki, eredetileg szintén nem állott hatalma alatt. S ugyanez volt a helyzet a többi megyénél is. Vagyis mindazok a teiületek, amelyek nem tartoznak a megyével azonos nevű főesperességhez, utólag lettek részeivé. Mivel pedig a közigazgatási és egyházi szervezet kialakulása csak követte a települést — néptelen területeket ugyanis felesleges lett volna szervezettel látni el — a közigazgatáshoz utóbb jutott területek később betelepülteknek tekinthetők. A királyi megyék, amelyek tehát a legrégibb magyar települési tájakat jelentik, a főesperességek határainak a segítségével meglehetős pontosan megállapíthatók. Egyikük sem terjeszkedett ki a magas, erdős hegyvidékekre, a keletiekre éppen olyan kevéssé, mint a nyugatiakra vagy déliekre. Lakosságuk ott élt, ahol a megyék súlypontja is van: a folyóvölgyekben s a központhoz, az ispáni székhely vidékéhez csatlakozó dombos tájakon. A Szamos völgyében helyezkedett el tehát Szolnok, Doboka és Kolozs megye, a Kis- küküllő völgyében Küküllő, az Aranyos mentén Torda, a Maros völgyében pedig Hunyad és Fehér. Feltűnő, hogy mindezt a folyók valósággal kettévágják a királyi megyéket. Torda megye ugyan kivételnek látszik, mivel az Aranyos folyó hajlatában idegen terület ékelődik beléje, azonban ez is eredetüeg tordai várbirtok volt s csak V. István adományozta a székelyeknek,^® úgyhogy a tordai várispánság szintén az Aranyos mindkét partján terült el. Ugyanaz a vonás jellemzi tehát Elrdélyben a királyi megyék fekvését, mint az ország más vidékein. A magyar megyék ugyanis jórészben még ma is a folyók mindkét partján húzódnak végig, mint Komárom, Esztergom, Csongrád, Ugocsa stb. példája mutatja. Amint ezeknél a Dima és Tisza nem elválasztó vonal, ugyanúgy Erdélyben is a folyóvölgyek összefogják a magyarlakta területeket. A magyarázat magától adódik. Az állattenyésztő magyarságnak mindjárt megtelepedése alkalmával szüksége volt a folyóvizekre. Téli szállásait tehát mellettük ütötte fel. Annál szívesebben, mert ősi foglalkozásának, a halászatnak a folytatásához is alkalmat talált.^® ügjrancsak a folyóvölgyek és a széles fennsíkok, továbbá az őket 13 Ortvay T.: Mag^yarország egyházi földleírása a XIV. század elején (Bp. 1892) n. k. 627. s köv. 1., 579. s köv. 1.; Bunyitay V.: A várad! püspökség története (Nagyvárad, 1884) m. k. 401. s köv. 1. “ Balázs i. m. 19. s köv. 1. 13 Székely Oklevéltár I. k. 21. 1. 1“ Hőman B.: A magyarok honfoglalása és elhelyezkedése (Bp. 1923.) 43.1.
